Kormányosok és kormányellenesek

Van az úgy, hogy egy szón fennakad az ember, akár így is mondhatnám: egy szó fennakad az ember szemében, megakad a torkán, és miközben próbálja kiköhögni, elgondolkodik rajta: miért is történt ez? Mitől „torokszorító” ez a szó, ez a jelző, ez a kifejezés. A múlt heti Mancsot olvastam (szept. 12., 37. szám), s a Szüretben a Mandiner.hu-ról ezt: „Mintha a kormányellenes újságírók ventilálnának, majd szabadjára engednék a lelkük mélyén feszülő gyűlöletüket. Koncepció nélküli kötekedés, rosszindulatú feltételezés, a tények és a számok negligálása, illetve az ellenzéki pártok mondanivalójának ismételgetése – ezt láttuk, hallottuk. Nem véletlen, hogy minden második kérdés esetében a renegát Magyar Péterre hivatkoztak, vagy a hecckampányát emlegették. Még az is felmerült, hogy fél-e a miniszterelnök Magyar Pétertől, vagy kiállna-e vele vitázni. (…) Orbán Viktor mindezek ellenére türelmesen végighallgatott mindenkit, és valódi válaszokat adott. Még az álhíreket is kijavította.”

Mielőtt a torkomon akadt szóról írnék, megjegyzem: eleddig az ocsmány és nyomdafestéket csak kényszerrel viselő szavakkal teli gyűlölködő szövegeket én inkább kormányhoz egészen közel álló, mondhatni, a kormányfő és legfőbb emberei cipője sarkát taposó, jó pénzért megvásárolt, önkéntes rabszolgaként munkálkodó sajtómunkások tollából olvastam, azt sem eredetiben, csupán a reakcióként megjelent idézetekként. Nem hozok példákat, „tuggyukkik” és hova írták, a nyomdafesték itt és így sem tűrné.

És akkor itt van ez az ominózus szó, jelesül a „kormányellenes”. Nem tudom, mit jelent, és ugyan előfordulhat, hogy lesz, aki kiáll és azt mondja: igen, én kormányellenes vagyok, de a magam nevében mondhatom: nem vagyok és soha nem is voltam kormányellenes. Interjúim visszakereshetők, igazolják: számtalanszor elmondtam, hogy az igazságtalanság, a jogtalanság, a gyűlölködés, a hazugság, a gazság, a gonoszság, a mások megalázása, a kisemberek kihasználása és semmibe vétele, a korrupció, a lenyúlásnak is mondható rablás ellen írok és beszélek. Ez pedig nem „kormányellenesség”, hanem emberi erény, emberség, normalitás.