A Fekete-Körös jobb parti töltésén dél felé haladva ma már ellenőrzés nélkül léphetjük át a magyar–román határt. Jobbra ártéri erdő húzódik, mögötte a folyó, amelynek medrében ottjártunkkor feltűnően kevés víz csordogál Magyarország felé. Balra, a Köröstől alig kétszáz méterre hatalmas, rozsdabarnára égett napraforgótáblák sorakoznak.
A határ után az első település Ant. A falu szélén álló épületben nyolc óriási szivattyú áll készenlétben. Az anti felfogócsatorna a román oldalra eső terület belvizeit és kisebb vízfolyásainak vizét fogja fel. Amikor túl sok víz gyűlik össze benne, a telep szivattyúi emelik át a Fekete-Körösbe. A berendezések impozáns mérete jól mutatja, milyen komoly feladatot jelentett egykor a fölösleges víz eltávolítása erről a vidékről.
A helyi vízügyi szakember, miközben körbevezet bennünket az épületben, elmondja: az elmúlt nyolc évben egyik szivattyút sem kellett bekapcsolni. A dolgozók ennek ellenére a nap huszonnégy órájában szolgálatot teljesítenek: őrzik és karbantartják a gépeket, eltávolítják a csatornán érkező hulladékot, és készen állnak arra, hogy ha egyszer megérkezik a nagy víz, újra beindítsák a szivattyúkat.
• Milyen az aszályhelyzet Romániában?
• Miért száradtak ki a magyar–román határt átszelő kisebb vízfolyások?
• Hogyan lehetne közösen megtartani és igazságosabban elosztani a vizeket?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
