A közegészségügyi szakemberek tisztában vannak azzal, hogy a kötelezővé tett oltások kétélű fegyvert jelentenek. Elméletben ugyan száz százalék közeli átoltottságot eredményezhetnének, ha mindenki engedelmeskedne az előírásoknak, de a valóságban sokakban inkább az ellenállást erősíti a kényszer. Ezért mindig előnyösebb a meggyőzés, az előnyök megértetése, és csak végső eszközként érdemes kényszerítőeszközökhöz nyúlni. Lassan elkezdenek megjelenni a covidjárvány idején bevezetett oltási kötelezettségek hatását elemző tanulmányok eredményei, és a kép igencsak vegyes. De ez nem a vakcinák hibája.
Bizonyos korlátozott oltási kötelezettséget szinte a világ minden országában előírtak a társadalom egyes csoportjai számára. Általános kötelezettség ugyanakkor egyetlen demokráciában sem valósult meg, bár Ausztriában törvényt is hoztak róla, de a végrehajtása előtt elhalt a kezdeti lendület.
Az az elmúlt években szinte természetessé vált, hogy külföldre utazni, repülőre szállni, sőt a legvészterhesebb időkben akár étterembe, moziba menni is csak úgy lehetett, ha az ember be volt oltva. A legtöbb országban kötelező oltakozást írtak elő az egészségügyi dolgozók számára, sok helyütt a különösen veszélyeztetett időseknek is, illetve voltak országok (például Szingapúr), ahol az oltatlan covidosok egészségügyi ellátásának költségeit ráterhelték magára a betegre.
• Működtek-e a vakcinakötelezettségek?
• Mindez hogyan változtatta meg a járvány trendjeit?
• Mi vár ránk ősszel?
A teljes cikket a Magyar Hang július 29-én megjelent, 2022/31. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
