Kollár Kinga, a Tisza Párt európai parlamenti képviselője nyilatkozatáról már sokan sokfélét írtak-mondtak, természetesen mindenki saját érdekeinek, pártállásának, hovatartozásának függvényében. Ezeket ismételgetni nyilván nem lenne értelme, de egy más szempontú vélemény talán nem lesz érdektelen.

A politikai nyilatkozatokat a megszólalók nyilván igyekeznek céljaik szolgálatába állítani, ha úgy tetszik, fegyverként használni valamiért vagy valami ellen vívott harcukban. Nagyon sok példa van azonban arra is, még a nem túl távoli magyar történelemben is, hogy ez a fegyver öngyilkos eszközzé válhat, s ha nem is halált, de súlyos sebeket okoz a nyilatkozónak, sőt azon túl, a képviselt politikai közösségnek is.

Hirdetés

A medgyessypéterek, deutschtamások, kósalajosok, niedermüllerpéterek olykor vicces, olykor siralmas, olykor felháborító ki- és elszólásainak sorolása helyett nézzük azt a két példát, amelyek valóban súlyos következményekkel jártak.

Kövér László 2002-ben egy választási gyűlésen – a mai napig megtekinthető felvétel tanúsága szerint – az alábbiakat találta mondani az olimpia-rendezést ellenző tömegeknek: „Egy pillanatra fogadjuk el, hogy egy képesség nélküli, alkalmatlan, tehetségtelen néppé lettünk. Én erre azt mondom, hölgyeim és uraim, hogy így viszont nem érdemes élni. Tehát, hogy ha így gondoljuk, akkor menjünk le a pincébe, keressünk egy jó erős kötelet, meg egy viszonylag erős gerendát és szöget, és kössük fel magunkat." Az ellenzék azonnal lecsapott a kijelentésre, és saját kampányában számtalanszor hivatkozott rá mint a Fidesz erőszakos hatalomgyakorlásának eklatáns példájára. Kövérék pedig hiába bizonygatták, hogy mindezt csak metaforaként kellene értékelni, elvesztették a választást, amiben – sokak szerint – jelentős szerepet játszott az idézett eszmefuttatás.