Közös ellenség

Közös ellenség

Slawomir Mrozek

Micsoda örömet okozna elpusztítani, elégetni, megölni. Nem viccelek! Nem éppen finomkodó szavak, még akkor sem, ha nem a nagy nyilvánosságnak szánták azokat, hanem két, később világhírűvé vált író magánlevelezésében kerülnek elő. Ráadásul könnyen viccnek is lehetne venni ezt a vérgőzös óhajt, hiszen a kéz, mely leírta a kétes vágyakat, később olyan kacagtatóan keserű színpadi remekművek sorát vetette papírra, mint a Rendőrség, a Tangó, valamint számtalan, Magyarországon is népszerűségnek örvendő groteszk, fergeteges humorú elbeszélést.

Slawomir Mrozek, merthogy róla van szó, egy másik lengyel íróóriásnak, Stanislaw Lemnek fejtette ki nem éppen ártatlan gondolatait. Utóbbi neve mostanában többször kerül elő, hiszen idén szeptember 12-én ünnepeltük születésének századik évfordulóját. Ám a fentebb szemlézett levélváltás (Malgorzata I. Niemczynska Mrozekről írt életrajzi munkájából) idején még mindketten viszonylag messze álltak az elsöprő hírnévtől. Mrozek épphogy csak megszűnt kizárólag sematikus, sztálinista ízű termelési riportokat körmölő újságíró lenni (ennyiben írói evolúciója Örkény látványos szakmai fejlődéséhez hasonlítható), Lem pedig ekkor még nem tekinthető a XX. századi sci-fi-irodalom megkérdőjelezhetetlen klasszikusának.

Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1490 forint!

Előfizetek
Már előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!