Kreol karácsony

Tavalyelőtt történt, az utolsó vírusmentes télen. December huszonnegyedikén, kora délután hazafelé tartunk a tengerpartról. Boca Chica Dominika fővárosától, Santo Domingótól harminc kilométerre tengerparti üdülőtelep, nyaralónak mondanánk, ha nem szolgálná a forró napsütésre télen vágyókat is. Másképp tél ez, mint Budapesten, ugyan korán sötétedik, a nap sietve bukik alá, ám izzasztó a meleg, a strand forró homokja égeti a talpad, lebarnulsz pillanatok alatt, éjjel sincs hűvös. Telt ház a nagy szállodákban, karácsony a pálmafák alatt, ez trendi, egymást érik az európai repülőjáratok.

Barátom, a svájci magyar Helmuth húsz éve itt kezdett telefonos vállalkozásba, országos hálózatbővítés, megy piszok jól. Helmuth a főváros elegáns negyedében, őrzött toronyház ötödik emeletén méretes luxuslakást bérel helyből választott feleségével, Estrellával. A teraszról akadálytalan a kilátás a Karib-tengerre. Reggel ki előbb, ki később kecmereg elő pizsamában, a vendégszobából csatlakozunk, szobalány, buenos dias, kávét, gyümölcslevet tölt. Ilyenkor már forrón süt a nap. Irtó viccesen érdeklődöm, a nagy vízen át jó időben idelátszik-e Caracas. (Az van éppen szemben, ezer kilométer…). Mert például Fonyódról Badacsony még párás időben is.

Izgultam, egyáltalán lesz-e, és hogyan, a messzi idegenben, otthonunktól távol ünnepünk. Amikor az ember szíve újra a gyermeké, lelke a szép emlékeké; havas, fehér karácsonyok, cudar hideg, az utcalámpát ringatja a szél, fénye csillámot táncol a jégvirágos ablakon. Anya, apa gyertek gyorsan, láttam a Jézuskát! Nagyanyám, nagyapám a nagykanizsai személlyel; fejkendő, kucsma, kiskoffer; hát édesanyámék nem maradnak? Megyünk mi, fiam, holnap vissza, a jószág, a majorság, hiszen tudod. Anyám testvérei, sógorok, unokatestvérek, állunk a fa előtt; csillagszóró, Mennyből az angyal, anyai és apai nagyanyám összehajol: hogy mint vagytok, Teréz? Megvolnánk öregesen, Ilka drága.