Külpolitikai újratervezés: sto gyéláty, mi a teendő?

A szebb, jobb, tisztább életet ígérő európai jobboldali populista forradalom elbukott. A mariupoli színház óvóhelyén rettegő gyerekekre dobott orosz bomba fénye más megvilágításba helyezi a nemváltó óvodások korábban oly centrálisnak vélt kérdéskörét. A mozgalom elvesztette hősét, keresztapját, atamánját. A mozgalmárok – Le Pen, Salvini, Orbán – többé nem számíthatnak Putyin példát, alamizsnát és dezinformációt osztó, bölcs alakjára.

A háború nyilvánvalóvá tette, hogy a diktatúrák nem képesek a demokrácián és joguralmon alapuló rendszerekkel versenyképes emberi és anyagi erőforrásokat előállítani. Melyik orosz katona akar meghalni azért, hogy még egy emeletet húzzanak az éppen kegyencnek számító oligarcha nizzai villájára? A „Nyugat alkonya” nem több mint elcsépelt toposz. Kár volt bedőlni neki. Az Orbán-kormány eddigi külpolitikája mehet a kukába.