Kultúremberek

Korrupció, hatalommal való visszaélés, a nemzeti vagyon megkárosítása, kedves biztos úr! Mindezek fennforognak itt, és én felkínálom magának a felgöngyölítés lehetőségét! Árnyékra vetődni nem fog, kedves biztos úr, ismerem az elkövetőt, mint a rossz pénzt: szomszédként meg a kisfiam, Jocika tanárnőjeként is. Irma mindkét szerepkörben pocsék.

Tíz éve, Jocika születése után költöztünk ide, az utca végére. Tetszett, hogy a házunk után már az erdő következik, lehetett hallgatni Jimmyt meg a Fásy-mulatóst úgy, ahogy jólesett, senkit sem zavart. Na jó, Irma anyja, aki nem az erdő felőli, hanem a másik oldalon volt a szomszédunk, panaszkodott egyszer, hogy túl hangos a zene, de Kálmán, a férjem megmondta a vén szipirtyónak, hogy a saját dolgával törődjön, mert megjárja. Nem, kedves biztos úr, nem volt ebben semmi fenyegetés. Mosolygott közben Kálmán, amikor mondta neki. Mindig mosolyogni szokott, amikor ilyeneket mond. De nem csak Jimmyvel volt baja a banyának. Szilveszterkor beszólt, hogy ne tűzijátékozzunk az udvaron, mert nem tud aludni tőle, meg zavarja a kutyákat az utcában. Hát szilveszterkor ne aludjon, meg saját kutyája sincs, a máséval se törődjön! Persze Kálmán tudta, hogyan leckéztesse meg a vénasszonyt: úgy irányította a tűzijátékot, hogy a rakéták mind az ő háza felett pukkantak. Volt nagy visítozás, aztán többé nem pofázott bele, hogyan ünnepeljük az új évet, utána mindig Irmáéknál töltötte a szilvesztert. Nem, biztos úr, a ház fölé rakétázás nem illegális. Kérje ki az ingatlan-nyilvántartási dokumentumokat a földhivataltól, nézze meg, szerepel-e benne a telek függőleges kiterjedése. Nem szerepel. Tehát a ház fölött a levegő nem magánterület, azt csinálunk ott, amit akarunk. Ennyi. A férjem, Kálmán tudja, hogy megy az ilyesmi, nem csak jól ismeri a törvényt, de azt is tudja, hogyan kell betartatni, nem véletlenül van pénzbehajtó cége. Egy idő után nem is volt gond Irma anyjával: rájött, hol a helye, és meghúzta magát.