Milyenek voltak valójában a magyar kommunisták?

Milyenek voltak valójában – függetlenül a propagandától és az ellenpropagandától – a magyar kommunisták? Miért, milyen irányzatok mentén hasadt szét különböző korszakokban a hazai kommunista mozgalom? Többek között erről beszélgettünk Papp István történésszel, akinek nemrég jelent meg A magyar kommunisták 1918–1989 című kötete a Jaffa Kiadó gondozásában.

– Az iskolában az államszocialista rendszerben nekünk azt tanították, hogy a kommunizmusban mindenki képessége szerint dolgozik és igényei szerint részesül a javakból. Az idősebb generációnak a gondolat ismerős, a fiatalok azonban joggal lehetnek tanácstalanok, hogy mi is az a kommunizmus?
– Marx és Engels joggal feltételezte a XIX. század közepén, hogy a tőkés gazdasági rend az embert gátolja kiteljesedésében, a szükséges javak megszerzésében, egyéni szabadsága megélésében. A kapitalizmus megdöntésével, a kizsákmányolás megszűnésével viszont elérhetjük a történelmi fejlődés fejlettebb fokát, amikor a pénzhasználat kiküszöbölhető, mert a magasabb erkölcsi szintre emelkedett ember csak annyit fogyaszt, amennyi számára igazából szükséges. Az eredmény valamiféle boldog, utópisztikus állapot. Marx szerint a szocialista forradalom a kapitalizmus legfejlettebb szakaszában következik be. A tételt Lenin Oroszországra alkalmazva úgy módosította, hogy a permanens forradalom segítségével elmaradottabb területeken is megvalósítható a szocializmus, amely a kommunizmus előzménye. Ehhez persze teljesen más karakterű párt kell, kiválasztott élcsapatra van szükség.

– A magyar kommunisták 1918 őszén tértek haza Oroszországból. Hogyan tudták megvalósítani elképzeléseiket a Tanácsköztársaság 133 napja alatt?
– A proletárdiktatúra a fiatal Kommunisták Magyarországi Pártja és az 1890 óta létező Magyarországi Szociáldemokrata Párt, az MSZDP egyesülésén alapult. A szociáldemokraták sokkal szervezettebbek és tapasztaltabbak voltak, nemcsak jóval nagyobb tagsággal, de képzett káderekkel is rendelkeztek szemben a csupán néhány hónapja létező kommunista mozgalommal. Ez a tény meghatározta a Tanácsköztársaság mindennapjait, miközben folyamatosak és egyre erősebbek voltak az ellentétek a két irányzat között. Az MSZDP reformista pártként nem erőszakkal, hanem reformokkal akart eljutni a szocializmushoz, az eredeti szándékot csupán a rendkívüli helyzet miatt tette félre 1919 tavaszán. A kommunista program megvalósítása radikális és gyors államosítással, az államszervezet megváltoztatásával járt. A Tanácsköztársaság volt történelmünk során a leginkább tankönyvszerűen kommunista időszak, mert arra törekedtek, akár a nemzeti múlt értelmezésében, akár a politikai nyelvezet formálásában, a kormányzat tanácsokon alapuló átalakításában, hogy ne csak a szovjet mintát ültessék át, de elvi alapon ki is javítsák a hibákat, amelyeket úgymond Lenin kormányzata elkövetett. Nem csekély ambícióval rendelkezett tehát Kun Béla.