Különös szilveszter,
táncol a hóember,
Akár egy filmben,
felvillan sok furcsa kép.”
(Miklós Tibor)

Oly sok idő telt el, ördög tudja, jól emlékezem-e – az angyalok biztos tudják –, mégis megkísérlem, hátha épp az Olvasó az, aki vagy elhiszi, vagy nem: életem első felének utolsó tizenöt évében szilveszter után minden másképp indult, mint idén.

Azoknak az éveknek decemberében a szilveszteri rádiókabaré sorozatos felvételeit konferáltam, 31-én pedig az Országos Rendező Iroda, alias ORI, hagyományos szilveszteri úgynevezett körműsorában délután 6-tól éjszaka 2-ig átlag tizenkétszer (!) léptem színpadra: Erkel Színház, Operettszínház, Vörös Csillag mozi, Corvin mozi, Szikra mozi, Vigadó. S mivel mindenhol két műsor volt egymás után, így lehetett, hogy mindenhol kétszer. Egész délután, este és éjszaka pontos időrendben megtervezve cikáztam a taxissal a városban, akitől egy aznap esti honoráriumom erejéig béreltem a hosszú fuvart, ami meg megmaradt, az akkoriban félévi színházi fizetésemmel volt egyenlő. Megengedhettem hát magamnak, hogy minden újév hajnalán az első Lővér Expresszel, amely olyankor általában egyes egyedül engem vitt Sopronba, eljussak az óváros bensőségesen hangulatos Palatinus Szállójába, ahol egy teljes héten át pihenhettem ki megerőltető fáradalmaimat. Azért épp ott, mert akkoriban csak ott lehetett fogni az osztrák televíziócsatornák műsorait. Ha ezt ma engedném meg magamnak, elvinné egyhavi nyugdíjamnak több mint a felét.

Ámde miket írok, amikor manapság már nemhogy tizenkétszer nem bírnék helytállni, hanem egyáltalán ébren maradnom 2-ig sem menne. Igaz – hogy Mándy Iván meghatározásával éljek –, mint „lepasszoltat” nem kérnek fel még egy alkalomra sem, az ORI meg rég megszűnt, helyette jóval szerteágazóbb hatállyal már rég egy kormányzati elrendező iroda működik.

Szóval visszatérve: akkoriban egész másképp indult minden, mint idén, amikor is az új év első és második napja végig úgy telt, hogy huszonnégy órán át kellett tépelődnöm, mire rájöttem, hogy finoman fogalmazzak: a magam mérlegelése szerint fogalmam nincs, célravezetőnek tartok-e egy előre hozott választást, vagy nem tartom célravezetőnek. Így indult életem hetvenhetedik háromszázhatvanöt napjának nyögvenyelős, de nyugtalanító startja!