„A kormány terve az elmebaj határán mozog”

Csalódott és dühös tudósok kopogtatnak egyre elkeseredettebben a Hun-Ren Magyar Kutatási Hálózat Alkotmány utcai székházának kapuján. Az épület zárva, a kutatók indolens rendőrök gyűrűjében toporognak a félárnyékos járdán, tehetetlenségüket unottan tükrözi vissza a Hajós Alfréd tervezte irodaház üvegportálja. – Nyissák ki, nyissák ki! – harsan fel a melankolikus kórus, majd kisvártatva elül, és egy közös fénykép után a tudósok hazaballagnak. Bent a kutatóhálózat irányító testülete – egy botrányos ülésen – éppen önmaga feldarabolásáról dönt. Ha egyetlen délutánba szeretnénk belezsúfolni a kormány innovációs és tudománypolitikáját, ennél a június 20-ai demonstrációnál erősebb szimbólumot aligha találunk.

– Azt szeretnénk elérni, hogy maradjon egyben a hálózat, biztosítsák a finanszírozást, teremtsék meg a feltételeit a stabil, szabad kutatómunkának – mondta a Magyar Hangnak a tüntetésen Gerő Márton szociológus, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (TDDSZ) elnökségi tagja. A kutatók Alkotmány utcai akcióját az eszköztelenség melankóliája hatotta át, a feszültség mégis tapintható. Nem is várhatunk mást azok után, hogy a kormány (ismét) támadássorozatot indított a tudományos közösség ellen.

Június közepén az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) közleményben jelentette be, hogy négy intézetet – a Bölcsészettudományi, a Társadalomtudományi, a Nyelvtudományi, illetve a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont – átvenne a Hun-Rentől, a Gulyás Balázs vezette kutatóhálózat pedig boldogan rábólintott az ötletre. Az ügy apró szépséghibája az ELTE rettentő forráshiánya: az ország vezető egyetemén (kis túlzással) olykor még a meleg víz is luxusnak számít, hogyan működtetné akkor az 1200 kutatót alkalmazó intézeteket? A másik akadályt pedig maguk a tudósok jelentik, egy felmérés szerint ugyanis 90 százalékuk ellenzi az újabb átalakítást. Az érintettek tiltakozása persze még sosem késztette meghátrálásra a kormányt.