Gagarin repülését még megélhette a tragikusan korán elment Sarkadi Imre

Gagarin repülését még megélhette a tragikusan korán elment Sarkadi Imre

Simándi Béla és Sarkadi Imre 1960 őszén (Forrás: Simándi család archívuma)

Fotó: Simándi Béla és Sarkadi Imre 1960 őszén (Fotó: Simándi család archívuma)

Nem tudok betelni a Körhinta díszelőadásán, 1956 elején készült fotóval. A filmklasszikus stábját alig láthattuk így együtt, nem sokra rá pedig már biztosan nem: az alig huszonhét éves színésztehetség, Soós Imre és felesége egy évvel később nyitották magukra a gázt. A miérteket sokan találgatták, a romló idegállapot nem volt meggyőző magyarázat sokak számára. Jellemző, ahogy az Esti hírlap 1957. június 22-én beszámolt a tragédiáról: „A színészvilág értetlenül áll e tragédia előtt. Soós Imre pályája felfelé ívelt. A jövő évadban a színház igazgatója több jelentős szerepet szánt neki. A nagyszerű fiatal művészt kollégái éppen úgy szerették, mint a közönség, Budapesten és vidéken.”

Nem értették négy évvel később Sarkadi Imre halálát sem. Jó évtizeddel idősebb volt, de még mindig csak harminckilenc, és mégis: egy teljes életmű a háta mögött. Az Urániában készült fotón a Körhinta szerzője, Sarkadi karolja át a nála egy fejjel alacsonyabb Soós Imrét. Meg nem mondanánk róluk, hogy egyikük még csak 25, a másik 34 éves. Pedig van a nyurga, kopaszodó író tekintetében valami gyermeki, ami természetében is megmutatkozott. Szemben azzal, amilyen súlyos történeteket papírra tudott vetni.

A száz éve, 1921. augusztus 13-án született szerzőről Simándi Béla író-újságíró lányát, Klárát kérdezzük. Aki viszonylag kései gyerek, 1947-ben született, apja akkor már az ötvenhez közelített. A korkülönbség dacára az író szoros barátságot ápolt Sarkadival, közel laktak egymáshoz Zuglóban, gyakran együtt boroztak a Takács Vendéglő kertjében. Összekötötte őket többek közt a népi gondolat: Simándi tanyai tanító volt, a népi íróknak szervezett találkozót, riportokat jegyzett, jó barátságban állt mások mellett Móricz Zsigmonddal és Krúdy Gyulával, de Tersánszky Józsi Jenővel is. Simándi Klára gyerekként gyakran megélte, hogy az Oszlopos Simeon írója vendégségbe érkezett hozzájuk, vagy csak a közeli utcákat rótta. – Egyszer, emlékszem, két lufival a kezében érkezett, karjait diszkréten leengedve, lóbálva azokat. Akkor már megvolt a lánya, Borika, nyilván neki vitte, én pedig nem tudtam levenni a szemem erről a langaléta, játékos alkatú férfiról, kezében két léggömbbel – meséli.