„Lassú vergődés volt, nem gyors halál” – így költözött Romániába a Zalakerámia

Itt, Romhány mellett vívták a Rákóczi-szabadságharc egyik utolsó csatáját 1710 januárjában, amikor is nem sikerült győzelmet kiharcolnia a kurucoknak a Habsburg császári csapatok ellen. 2025 januárjában megint elbuktak egy ütközetet a magyarok Romhányban, csak kicsit másként: az osztrák Lasselsberger Csoport tulajdonában lévő Zalakerámia Zrt. helyi üzemében végképp leállt a termelés, a gyártósort leszerelték és Romániába szállították – a magyar kormány intézkedéseinek révén.

Két torzó mellé most itt a harmadik

– Lassú vergődés volt, nem gyors halál – mondja a bezárásról egy idős férfi a Cserhát dombjai között megbúvó, Budapesttől és Salgótarjántól egyaránt körülbelül 70 kilométerre fekvő Nógrád megyei község ABC-je előtt. A táj festői, Romhány nem az, mert a közepén – a bolttól néhány méterre – áll a gyár, egy csúnya, nagy, szürke kocka. Rákóczi mogyorófája, ahol a legenda szerint a fejedelem sátra állt 1710-ben, szép, de az a falu szélén van. Máskülönben a fa is haldoklik: az utóbbi években egyre gyengébb életjeleket mutatott, menthetetlen. Szakemberek magvakat gyűjtöttek a továbbszaporításához, de egyik sem csírázott ki.

A gyár elbocsátott dolgozóival titoktartási passzust írattak alá. Ők nem nyilatkozhatnak, aki viszont megszólal, az nem tudja, mi is történt pontosan. Az idevetődőnek furcsa lehet, hogy a helyiek nem a bezáráson keseregnek, hanem azon, hogy van itt néhány méternyire még két, régen bezárt üzem is, azok pusztuló torzói mellé nem akarnak egy harmadikat. Bezárást emlegetnek, de a gyár logisztikai központként még tovább üzemel, körülbelül öt alkalmazottat foglalkoztatva.