Latra vetés

Muszáj belmondóznom még egyet, ugyanis érdekes dolgok történtek. Először is ráfordultam Ottlik Géza munkásságára mostanában, sorra szedem le a polcról a könyveit, hogy újraolvassam őket, túlvagyok a Továbbélőkön, a Hajnali háztetőkön és a Prózán, azt még nem döntöttem el, hogy a jó néhányszor magamévá tett Iskola és Buda kiváltotta hatásokat is felfrissítsem-e. A Prózában mindenesetre sok tanulságos megmondásra találtam. Egy ilyen: „Kritikus sok van szerte a világon. Egy ismeretlen szerző új művéről furcsa módon ők tudják utoljára megmondani, hogy jó vagy rossz. A laikus nagyközönség valamivel előbb. Az átlagolvasó mindenesetre tudja, hogy tetszett-e neki, amit olvasott, vagy sem. A széles tudású irodalmárnak ilyen szempontja már nincs is. Nem veti latra a saját tetszését, mert tapasztalta, hogy csalódhat benne.”

Egykori férfiideálom, Jean-Paul Belmondo halála után a tévécsatornák egy része érthető módon vigyázzba vágta magát, hogy tiszteleghessen emléke előtt. Az M5 múlt szombaton és vasárnap adta két fontos filmjét, előbb a Jean-Luc Godard rendezte alapvetést, a Kifulladásigot, majd a Georges Lautner-, sőt még inkább Ennio Morricone-féle A profit. Mind a kettő szuper a maga módján, azazhogy egészen máshogyan, és én régi rajongója vagyok az egyiknek meg a másiknak is, úgyhogy megnéztem őket jól.

Erről is olvashat a cikkben:
• Gazda Albert talált egy érdekes cikket A profi 1983-as hazai fogadtatásáról

A teljes cikket a Magyar Hang szeptember 17-én megjelent, 2021/38. számában olvashatja el (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!