Lázadás

Mi áradt itt meg, mint a tenger?
(Márai Sándor: Mennyből az angyal)

Nem tudom, történhet-e rosszabb, kínosabb, megalázóbb egy erejét fitogtató hatalommal, mint hogy ország-világ előtt nevetségessé válik. A „Trump-tornádó” hátszelétől magát a hazai terepen mindenhatónak érző, az ellenfeleivel való végső leszámolást meghirdető Orbán Viktor akarata egyértelmű volt: idén nem lesz Pride Budapesten. A februári évértékelőjén ovációval fogadott kijelentéséből legalábbis az következett, hogy az eddig megszokott módon, a város szívében vonulva nem lehet megtartani a rendezvényt.

Nem pusztán a politikai szándék fogalmazódott meg; a betiltás érdekében a parlamenti többség törvényt, mi több, Alaptörvényt módosított. Az államhatalom szervei döntéseikkel érvényt is szereztek a miniszterelnök akaratának. Az, hogy ezek után minden idők legnépesebb, több százezer résztvevőt vonzó ilyen felvonulása zajlott le békésen, a rendezvényt betiltó rendőrség szakszerű biztosítása mellett, nem egyszerűen Orbán Viktor kudarca. Az az állam- és jogrend, a hatalomgyakorlás csődje. És beszélhetnek a csörgősipkájukat rázó propagandisták mestertervről, a bálványuk esett bele a másnak ásott csapdába.