Le a parlamenttel!

Le a parlamenttel!

Orbán Viktor miniszterelnök (b2) a Sopronban tartott kihelyezett kormányülésen 2022. június 4-én. Mellette balról Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, jobbról Bordás Gábor, a Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkára (j3), Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter (j2) és Nagy István agrárminiszter (j) (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)

Miközben sokan a hosszú hétvégés pihenésüket töltötték, a szállodák elkezdtek megtelni, a nap is szépen ragyogott, az Orbán-kormány egy sok évszázados hagyományra épülő elvet dobott ki a szemétbe. A végrehajtó hatalom ugyanis fogta magát, és – a parlament helyett – maga döntött az extraprofitadók kivetéséről. És nem lett ebből irtózatosan nagy botrány.

Pedig már az európai feudalizmus idején a nemesség és az egyre erősödő polgárság fokozatosan elérte, hogy a királyok az ő megkérdezésük, beleegyezésük nélkül ne vessenek ki adót. Angliában a „dicsőséges forradalom” folyományaként a Bill of Rights 1689-ben kifejezetten megtiltotta az uralkodónak a parlament beleegyezése nélküli adóztatást. Történelmünk során a magyar gazdasági és politikai fejlődés bár mindinkább lemaradt a nyugat-európaihoz képest, a magyar karok és rendek váltakozó sikerrel ugyan, de még így is képesek voltak érvényesíteni adómegajánlási jogukat. Ez nálunk is azt jelentette, hogy ez a jog a rendi, majd a polgári törvényhozásokhoz került, ahogy az újoncmegajánlási jog is. Már a középkorban és az újkorban is a törvényhozó hatalomnak félelmetes fegyvere volt a túl nagy hatalomra törekvő uralkodóval szemben az adómegajánlás vagy az adóemelés megtagadása. Így alakult ki a modern kor idejére, hogy egy komolyan vehető törvényhozáshoz hozzátartozott és hozzátartozik az adókról, költségvetésekről és a hadseregről szóló döntések meghozatalának joga. Állam- és kormányforma persze befolyásolja, hogy melyik országban milyen mértékben blokkolhatja, lassíthatja a parlament ezen döntéseit a király, a köztársasági elnök – ám az vitathatatlan, hogy az adókivetés joga kizárólagos törvényalkotási hatáskör.

• „Elsőre nehéz megmondani, hogy a gyakorlati, a politikai vagy az elvi baj nagyobb a rendeleit adókivetéssel.”
• „Most lett volna ideje a nagy felhorkanásnak, a toporzékolásnak.”

A teljes cikket a Magyar Hang június 10-én megjelent, 2022/24. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!

Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1490 forint!

Előfizetek
Már előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!