Lehet mélyebbre?

Most, amikor a szélenergia és a tűzifa után a szén is a kormány látókörébe került, miközben, mint mindig, csak fecseg a felszín, és (egyelőre) hallgat a mély, a legjobbkor került a ma még élő, egykori bányászok látókörébe dr. Koncz Zsófia, aki nemrégiben hivatalos politikusi Facebook-oldalán kitörő lelkesedéssel és a mellé posztolt fotón, kezében az emléklappal, fülig mosollyal adta tudtunkra, hogy Salgótarjánban, a 72. Országos Bányásznapon Palkovics László miniszterrel közösen díjakat adhatott át. És ha már átadhatta a díjakat, örömmel közölte azt is, hogy őt is elismerésben részesítették: 32 évesen megkapta (gondolom, vagy Palkovicstól, vagy saját magától) a „Három évtized a magyar bányászatért” emlékérmet, amelyet akkor is ő kapott meg, őt részesítették elismerésben, ha ezzel az egykor bányászként dolgozó nagyapjára is emlékeztek. Ő tehát az a kis Zsófika, gondolja a hírt olvasó és fotót nézegető egykori bányász, aki kétévesen húzta a fejére a kobakot, fogta a kis bányászlámpát, leereszkedett a fejtésbe, kezébe vette a súlyos réselőt, lebontotta a szénfalat, még tán a csillézésbe is besegített, hogy aztán a műszak végén a zuhany alatt szabaduljon meg a szénportól, és megtisztulva sétált el a bölcsibe, ahol már várták a mélyben maradt bányászok óvónő vagy dadus képzettségű feleségei, hogy ágyba fektessék őt a délutáni alvás idejére.

Van nekem egy 85. évét bottal támaszkodva taposó orfűi barátom, Nagy Ferenc, nekem csak Nagy Ferkó, aki több mint három évtizedet dolgozott végig a bányában, közvetlenül a termelésnél, és nem mellesleg a bányaveszély elhárításán. Közben 25 évet szolgált aktív bányamentőként. 284 alkalommal volt a hátán a készülék. Több sikeres mentésnél tevékenykedett, ebből, mint elmondta nekem, a legfájóbb, hogy 21 alkalommal csak a halott bányászokat sikerült kihozniuk. A vájáriskola elvégzése után 17 évet a szénfalon, illetve az előkészítésnél vájárként húzott le, az elővájásban és a feltárásban. Miután beiskolázták, s a munka mellett le is vizsgázott, műszaki állományba került. Szállítási felvigyázó, majd robbantómester, aknász, szakvezető aknász és körletvezető-helyettes lett belőle. Később áthelyezték a gázkitörés-elhárításhoz, majd hosszabb-rövidebb ideig csoportvezető lett. Szerényen vallja: mentettem másokat, de engem is mentettek mások. Megélhette, hogy mellette volt a naponta kívánt jó szerencse. Kitüntetéseket nem tud fölmutatni, nyugdíjba vonulásakor egy keretet kívánó oklevelet kapott, nem gondolja, hogy őt fényezni kellene, tette a dolgát, azt hiszem, minimum 30 év összejött neki is.

A teljes cikket a Magyar Hang szeptember 16-án megjelent, 2022/38. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!