Csunderlik Péter: Lekerültem különböző feketelistákról

Korunk egyik legtermékenyebb történésze Csunderlik Péter, aki most első Amerika-tárgyú kötetét, az Egyesült Államok közelmúltját és történelmét egyaránt vizsgáló Szabadság és erőszakot hozta ki.

– Igaz, amit Orbán Viktor mondott régi ellenzéki korában, hogy Nyugatról a szabadság, Keletről pedig az olaj jön? Az új, Egyesült Államokról szóló könyvének címe – Szabadság és erőszak – részben ezt erősíti.
– Való igaz, hogy Nyugaton az embereknek inkább jogaik, míg Keleten kötelességeik vannak. A nyugati világ alapvetően individualista, a keleti kollektivista. Tehát ez még egy vállalható szembeállítás. Egyben statisztikailag is igazolható: Keletről mégis csak többen menekülnek Nyugatra, mint fordítva. Az Oroszországba költöző Steven Seagal és Gérard Depardieu a kivételek, és jellemzően ezek a koros sztárok nem is a „woke” elől költöznek Keletre, hanem mert nem akarnak adózni. Ettől még nem érdemes idealizálni a nyugati liberális demokrata berendezkedést. Én sem teszem. A könyvben is sokat írok arról, ahogy az amerikai szabadságkultúra erőszakossággal párosul. Elvégre a nyolcvanas évek republikánus akciófilmjein, Chuck Norrison, Stallonén és Schwarzeneggeren nőttem fel. A hősökön, akik a szabadságért küzdöttek, de brutális eszközökkel, és okkal vehetné elő őket egy liberális jogvédő. Ettől még remek filmek voltak, de a Reagan-elnökség propagandaalkotásai.

– Más oldalról viszont ott volt a Hair, egészen másfajta üzenettel.
– Még a megelőző korszak gyermekeként. A Broadway-musical ’67-es – már ekkor „kiárusították” a hippimozgalmat –, a még jobb Milos Forman-film 1979-es. A cseh rendező hollywoodi munkái épp arról szóltak, hogy Keletről érkező emigránsként tudta, milyen értékes a szabadság. Hiszen látta, ahogy a hazájában a szovjet tankok beletaposták azt a macskakövekbe. Amerikában a túlzott rendpártiság veszélyeire figyelmeztetett. A világ birodalmai közül még mindig az Egyesült Államok a létező legjobb, legszabadabb. Ami viszont megóvandó érték: látjuk, a Trump-elnökség hogyan hat ellene. Három éve az amerikai külügyminisztérium ösztöndíjasaként tanulhattam odakint, keleti parti egyetemeket és agytrösztöket látogattunk. Ott kifejezetten biztattak minket arra, hogy kritizáljuk bátran az amerikai külpolitikát. Hiszen abból profitálhat a program is, ha bírálatot hallanak külföldi kutatók, oktatók részéről, nem csak hódolatot. Ebben a szabadságban, a gondolatok versenyében volt eddig az USA ereje, nem csak a flottáiban.