Levél úgy általában néhány egyes valakikhez

Ezt a feltehetően fölösleges levelet nektek írom, akik majd vagy akarjátok magatokat címzettként felismerni, vagy nem. Először is mindenképp legyen méltánylandó részetekről, hogy írás által, tehát tapintatosan szólítalak meg benneteket. Személyesen ezt mindenképp elkerülném, mert ha bárki meglátná, hogy érdemben elegyedtek szóba velem, aligha válna dicséretetekre – merő gesztus részemről, hogy személyetek így álcázott maradhat. Hiszitek vagy sem: egyáltalán nem haragszom rátok, nem is volna miért, hiszen kártékonyat ellenem soha nem követtetek el. Eredendően jó embernek tartalak benneteket, és ugyan kínos, de az is teljesen érthető, hogy „eredendőségetek” már régen nem szeplőtlen. Így kellett lennie, mert amivé lettetek, abban a szükséges évek során épp az vált bökkenővé, amivé tették jó néhányatokat.

Vagyis: mivel politikai illeszkedéseitek révén lettetek azzá, amivé, épp mára és épp az érett egyértelműen olyanná, mint egyébként kinevezőiteknek, felavatóitoknak is sajátos teljesítménye. Bizonyos szinten szocializált kör számára a ti teljesítményetek is elfogadott, sikeres, de ahhoz képest, amilyen jó emberek vagytok, az eredmény módfelett haszontalan és fölöttébb ízléstelen is. Sajnálatos lehet majd számotokra, hogy nincs az a pártoltan satnya világlátás, ami később egy bevállalt látókör szűkösségén kívül is megúszható volna.

A teljes cikket a Magyar Hang január 7-én megjelent 2022/2. számában találja (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online.