Egy hétvége alatt több mint hatszáz fát vágtak ki

Egy hétvége alatt több mint hatszáz fát vágtak ki Budapest XI. kerületében, a Madárhegy és Hosszúrét határán. A terület korábban összefüggő zöldzóna volt, most lakópark-beruházás zajlik rajta – kérdéses jogi és természetvédelmi körülmények között. A civilek tiltakoznak, védett fajokat emlegetnek és perre készülnek. A beruházó, a nemzeti park és a kormányhivatal hallgat.

Hosszúrét egykor a főváros természetközeli, völgyekkel tagolt, szántóföldi hasznosítású területe volt, amelyet ma az M1–M7 bevezető forgalma, az újbudai lakónegyedek és a Madárhegy dombháta vesz körül. A terület az elmúlt évtizedekben többször is gazdát cserélt: volt a főváros tulajdona, majd egyes részeit magántársaságok szerezték meg, végül a Bayer Construct Zrt.-hez került. A helyiek szerint korábban az önkormányzat is érdeklődött a telek megvásárlása iránt, de ez nem valósult meg. A Bayer tavaly májusban kezdett volna munkálatokat – akkor azonban a civilek fellépése miatt leálltak: sem fakivágási, sem építési engedéllyel nem rendelkeztek. A helyiek szerint a beruházónak nem sokkal ezelőtt sem volt érvényes építési engedélye, Bodainé Klotz Adrienne, a Gazdagrétiek a Természetért Egyesület (GATE) elnöke szerint jelenleg sincs. A Bayer azonban tagadja ezt, de a dokumentumot eddig nem mutatta be a civileknek. Pedig a táj átalakítása rohamléptekkel halad.

Fák, fészkek, gyíkok

2025. április 26-án reggel lánctalpas munkagépek jelentek meg a völgyben, és több mint 600 fa kivágása kezdődött meg. A Gazdagrétiek a Természetért Egyesület szerint a folyamat több ponton is szabálytalanul zajlott: a hivatalos fakivágási engedély nem jelent meg a megfelelő módon, a nyolcnapos közzétételi határidő még nem telt le, és a természetvédelmi hatóság – a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) – nem volt jelen a fák kivágásánál. A civilek szerint éppen a madarak költési időszakában kezdődött az irtás. A helyszínen a civilek madárfészkekből kidobált tojásokat találtak, amit fotókkal is dokumentáltak. A kivágott fák között mintegy 300 lombos fa és legalább ugyanennyi gyümölcsfa szerepelt, jellemzően 30–40 éves példányok. Ezek ökológiai szerepe – vízmegtartás, szén-dioxid-megkötés – messze meghaladja egy átlagos városi fáét.