Madárlátta kiskertem

Amikor úgy érzem, kezd sok (sokk) lenni mindaz, amit köröttem látok, Candide, azaz Voltaire „javaslatának” teszek eleget, és művelem kertemet. (24-szer bő másfél méteres nadrágszíjparcella és egy 6 négyzetméteres előkert.) Retek, saláta, hagymák, cékla, mangold, tök, csillagtök, borsó, babok, cukkini, kígyóuborka, kapor, fehér- és sárgarépa, paradicsomok és paprikák, citromfű, borsmenta, pár tő eper és egy 4 méter hosszú, 2 és fél méter magas fekete szeder, 2 sor kardvirág, pár tő rózsa, egy lombosodó fügefa, és nemrég nyíltak el a tűzliliomok. Gyomlálok, öntözök, gyönyörködök. Estefelé meg viaskodok a vérre éhes szúnyogokkal, egy-egy csapással gyérítek. 

Amikor az élet, a világ csodái a szemem elé kerülnek, mindig eszembe jut Szergej Obrazcov orosz bábművész bölcselete, jelesül: „Nem lehet nagy művész, nagy tudós az, aki még soha nem nézte csodálkozva, hogyan mosakszik egy légy.” Egy ilyen csoda volt, amikor Orfűn egy este, konyhánk ablakából tíz órától éjfélig bámultam tátott szájjal a verandáról kapott hátfényben kitűnően megvilágított, hálóját kötő-szövő pókot. Ezt gyakran meséltem el a Nyolc pók című versem elmondása és dalolása előtt az interaktív műsoromra összegyűlt gyerekeknek, rákérdezve, vajon tudják-e, hogy a sugárban kifeszített szálakat hogyan rögzíti a pók a két adott ponthoz, valamit amikor a köröket ezekhez csomózza, a háló közepéből indul, és kifelé halad, egyre nagyobb köröket szőve, vagy kintről kezdi és a kör középpontja felé halad? Én már tudtam, mert figyeltem: kívülről körözött, talán, hogy rögzítse a sugaras szálakat. Azt egyelőre csak az internet rajzos illusztrációjából tudom, hogy két oszlop közé hogyan feszíti ki az első hosszú szálat, de szívesen meglesném, ha összeakadnék egy karóközi pókkal.

A másik nagy élményemet is versbe írtam (Ganéjtúró bogár), ezt a csodát a házunk fölötti réten, egy földes út szélén nézhettem végig. Két szkarabeusz görgetett egy ganéjgömböt, ha lett volna okostelefonom (még nem volt), rögzíthettem volna: egyikük a gömbön kapaszkodott, háttal a menetiránynak, a másik a gömb mögött szorgoskodott. A fönt ügyeskedő maga felé, maga alá húzta, vonszolta a ganéjgurigát, a hátul tüsténkedő pedig elképesztő szorgalommal és kitartással taszigálta előre. Akkor sem tudtam meg, utólag sincs róla elképzelésem, hova tartottak.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap július 18-ig kapható 2024/28. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!