Nemzeti lobogós zarándoklat és Kossuth-nóta Magyar Péter nagyváradi menetén

„Repül a bálna, repül a bálna, ez a parancs”, rohad a narancs – döccen, de legalább derűs az átköltött refrén a negyvenes férfiaktól a szeles, poros törökszentmiklósi határban. A torkoknál csak az anyaföld szárazabb: Istenem, jó atyám, bárcsak sör esne az égből, az Alföld megetetné Afrikát, de a hanyatló Nyugatot biztosan. Pár percnyi nosztalgia: vbk – polgári nevén: vörösboros kóla –, fesztiválőskor, discman meg egy hosszú sóhaj: „Hhhjaj, de jó volt!” Dehogy volt! „Gyurcsány.”

A discman vagy 20 éve történelem, „Feri” még 20 napja sem. A jelen Orbán Viktor, a jövő a traktornyomokat kerülgető több száz tiszás számára: Magyar Péter. Itt az ő szavait isszák, ha Nagyváradra megy, vele mennek – ezen a vasárnapon éppen Szolnokról Szajolon át Törökszentmiklósig.

Magyar nem rohant, mi sem tesszük. Visszaugrunk a reggelre. – Én fideszes voltam, de a gyülekezés korlátozása betette a kaput. Elmeháborodott lett a miniszterelnök. Rosszul megy a gazdaság, egyoldalú a propaganda, ezek a nemzeti konzultációk… Abból az első még jó volt. A Tisza nem állítja azt, hogy minden rossz – mondja egy Budapestről érkezett férfi. Ha már itt van Magyar Péter, itt fognak biciklizni. Közben elmeséli, korábban járt a békemenetre, ott látott ennyi magyar zászlót és táblát.

A menet a szokásos koreográfiával indul: Magyar szól az egybegyűltekhez, az emberségességről, a nemzeti összetartozásról beszél. Éppen aznap, amikor elnökválasztást tartanak Romániában, és előzőleg Orbán Viktor miniszterelnök a magyarellenesként ismert George Simion mellett állt ki, amivel apropót adott Magyar Péter nagyváradi zarándoklatának. Aztán jöttek sorban a Tisza-szigetek: a rengeteg nemzeti színű szalag mellé ezúttal mások mellett a kecskeméti, gödöllői, bátonyterenyei és fővárosi szigetek hozták el a sajátjaikat, hogy feltűzzék a politikus vándorbotjára. Kívülről nézve szokatlan, hogy az emberek a gátlásaikat leküzdve énekelnek. Itt ez történik: a Kossuth-nóta után Magyar Péter és emberkaravánja a Tisza gátján indul Szajol felé, a jelek szerint jócskán többen a vártnál. Amíg az embertömeg átkel a hídról levezető úton, mintegy tíz percre leáll a forgalom. A járművekből többnyire biztató dudálás hallatszik, sokan integetnek; egyetlen autós küldte csupán a Tiszába az embereket.