Magyarország: hat hónappal később

Hogy írni fogsz, hamar eldől. Az én sorsom például egy hatodikos kötelező szovjet irodalmi alkotás kapcsán rendeltetett el – természetesen elő sem vettem, ellenben a számonkérés előtti nagyszünetben körbekérdeztem valamennyi jó tanuló osztálytársamat (sok leány és egyetlen srác), majd az olvasási élményeikből összekalapáltam a dolgozatomat, amelyre egyszerre kaptam elégtelent, illetve jelest, mert lebuktam, viszont ügyes voltam.

Lassú kapudrog volt csupán, mert sokkalta később (miközben tévedésből majdnem elvégeztem a meleghengerészeti kohász szakot) neveztem csak valami sci-fi felhívásra az Időgép című pályamunkámmal. Történetem lényege az volt, hogy egy vidéki csóka, minekutána elege lett a falujából, családjából, mindenből és mindenkiből, végső elkeseredésében feltalálja az időutazást, miszerint összeeszkábál egy kerti budi szerű bodegát a gazdaság végiben, békucorodik, magára húzza az ajtót, aztán öt, totális nyugalomban eltöltött év múltán előjön, és láss csodát, odakint eltelt öt esztendő!

Nem nyertem. Nem csodálom. De szerintem nem azért, mert akkora hülyeség lett volna, hanem egyszerűen csak megelőztem a koromat: emelje már fel a kezét, aki nem szeretné az elkövetkező hat-hét hónapot holmi politikamentesen záródó burokéban kibekkelni.

A teljes cikket a Magyar Hang szeptember 24-én megjelent, 2021/39. számában olvashatja el (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!