„Manyikát nagyon imádtam”

Közel ötven évvel a halála után Keleti Márton neve már jóval kevésbé van benne a köztudatban. A tizedes meg a többieket persze mindenki ismeri, és talán még a Butaságom történetét is meg tudják említeni néhányan. De ahhoz képest, hogy a hatvanas évekre az egyik legismertebb, háromszoros Kossuth-díjas rendező volt idehaza, ma már inkább csak idősebbek vagy szakmabéliek beszélnek róla. Pedig bőven lenne tanulnivalónk mind tőle, mind a pályájából.

Keleti, afféle korabeli Andy Vajnaként, meggyőződéssel hitte, hogy az a film számít igazán, amire tömegek ülnek be a moziba. Nem érdemes felednünk eközben: attól még, hogy Keleti a tömegnek gyártott filmeket, azok eközben minőségiek is voltak, szemben egynémely mai, közönségcsalogatónak szánt alkotással.

A Butaságom története talán az egyik legjobb példa. A Ruttkai Éva és Básti Lajos főszereplésével készült film nemcsak közérthető, rendkívül szórakoztató, de művészi, gondolatébresztő egyben. Nem csoda, hogy rengetegen ültek be rá a mozikba, a film pedig nagy sikert aratott a bécsi vígjátékfesztiválon és a II. Magyar Játékfilmszemlén is. Személyes emléke erről ma már alig valakinek lehet, a film stábjából szinte már senki nincs életben. Ruttkai Éva, Básti Lajos, Mensáros László vagy Kiss Manyi: már egyiküket sem kérdezhetjük. Megkerestük viszont Keleti Krisztát, aki beszélt nekünk egykori filmszerepeiről, édesapja emlékéről és arról is, kikkel maradt meg a kapcsolat Keleti Márton halála után.

Leültünk beszélgetni a legendás rendező unokájával, Keleti Valentinával is, aki nemrég kezdett a filmes világban dolgozni, produceri asszisztensként pedig Deák Kristóf hamarosan bemutatandó filmjén, Az unokán dolgozott. Mesélt arról, milyen történeteket hallott nagymamájától, ahogy elmondta nekünk azt is, miben szeretné tovább vinni nagyapja örökségét.

• Hogyan emlékszik vissza a Butaságom története forgatására Keleti Kriszta?
• Milyen apa volt Keleti Márton?
• Hogyan állítana emléket nagyapjának Keleti Valentina?