A modern állam sokkal több területen tart igényt az alattvalók engedelmességére, mint a hajdani uralkodók. Ezért azt akarja, hogy az alattvalók ne csak rettegjék, szeressék is hatalmát. A lelkek felett gyakorolt uralom sikere azonban megkívánja, hogy az állam ismerje és ellenőrizze polgárainak szándékait. Mivel maga a fejedelem csak a mesékben engedheti meg magának, hogy álruhában elvegyüljön a nép között, a valóságban a nép véleménye közvetítők útján jut el a hatalomhoz. Ezt a célt szolgálja újabban a sajtó és a közvélemény-kutatás. De mi volt azelőtt? Amíg ez a fajta nyilvánosság nem létezett, virágoztak a titkos társaságok, ahol a beavatottak társadalmi állásuktól és világnézetüktől függetlenül szabadon cserélhettek egymással eszmét. A szociológusok és politológusok munkáját pedig az ügynök- és besúgóhálózatok végezték a maguk módján.
Az ügynökök a politika nem nyilvános színtereinek kulcsszereplői; ugyanolyan nélkülözhetetlen szerepet játszottak a reformok előkészítésében, mint elhárításában. Ha ezeket az összefüggéseket figyelmen kívül hagyjuk, akkor – és csakis akkor – tűnik a hálátlan utókor szemében lélektani rejtélynek a most kétszázharminc esztendeje, 1795. május 20-án kivégzett „kettős ügynök”, Martinovics Ignác alakja.
Magyarországon a titkos társaságok és titkos ügynökök fénykora a XVIII. század utolsó negyedére esett. A rendi ellenállással szemben a polgárosodás és a központosítás céljait egyszerre képviselő uralkodók, József és Lipót ilyen ügynökök útján próbálták befolyásolni, illetve kikémlelni a közvélemény alakulását. Az ügynökök közvetítő szerepe ebben a korban kétirányú. A titkos társaságok tagjai tudva vagy tudtukon kívül rajtuk keresztül üzenhettek a hatalomnak. A hatalom pedig „alulról” kezdeményezhetett mozgalmakat, például a városi polgárok vagy a jobbágyok jogaiért, a nemesi kiváltságok ellenében.
Nem egy esetben maguk a jelentéstevők sugalmaztak az uralkodónak beszámolóikba csomagolva kívánatosnak tartott reformokat. Így járt el éveken keresztül a ritka széles körű műveltséggel rendelkező természettudós, Martinovics Ignác is, miután lembergi egyetemi katedrájáról lemondva az uralkodó szolgálatába állt. (Nem én találtam ki: kémiai kísérleteit az égés és a robbanások körében végezte, fizikusként pedig a légüres térben való mozgás problémája foglalkoztatta.) Jelentéseiből kiderülnek a kiugrott szerzetes politikai ambíciói: a különféle titkos társaságokról szóló, többé-kevésbé megbízhatatlan híradások kapcsán olyan intézkedésekre igyekszik rávenni az uralkodót, mint a feudális kiváltságok eltörlése, a francia forradalom elleni háború beszüntetése vagy Lengyelország feldarabolásának megakadályozása. Meggyőződését rövidesen névtelen röpiratokban is hangoztatni fogja: ez a műfaj a francia forradalom korában ugyanolyan népszerű volt, mint az uralkodó számára készített (fel)jelentés.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
