Meddig tart ki az Izrael és a Hamász között létrejött megállapodás?

Ez az a nap, melyet szerzett az Örökkévaló, hadd vigadjunk és örüljünk rajta! Zvika Mor, Eitan Mor édesapja ezt a Zsoltárok könyvéből származó mondatot ismételte, amikor két év után újra magához ölelhette a fiát október 13-án, miután a három nappal korábban megkötött egyezmény értelmében a Hamász szabadon engedte húsz, még életben lévő, 2023. október 7-én elrabolt túszát.

Nem lehetett meghatottság nélkül nézni a hasonló jeleneteket. Például azt, amikor Avinatan Or újra karjába zárhatta barátnőjét, Noa Argamanit. Mindkettejüket a Nova fesztiválról rabolták el, a lányt az izraeli hadsereg 2024 júniusában szabadította ki a fogságból; ő ezután fáradhatatlanul küzdött szerelme és a többi túsz szabadon bocsátásáért. De hasonlóan megindító az a felvétel is, amelyen Einav Zangauker, a túszok kiszabadításáért indított mozgalom egyik legmeghatározóbb arca köszönti visszatérő fiát, Matant, egymás után többször is azt kiáltva: „Életem, életem, te bajnok, te hős!”

Ilyen – ha nem is ennyire kimerítően dokumentált – találkozók a palesztin oldalon is történtek, mivel a húsz még élő túszért, illetve a Hamász fogságában meghalt izraeliek holttesteinek hazahozataláért cserébe a zsidó állam majdnem 2000 palesztint engedett szabadon. Köztük ítélet nélkül fogvatartottakat, de veszélyes terroristákat is. Marvan Bargútit ugyanakkor, a palesztin Mandelának nevezett, több mint húsz éve izraeli börtönben ülő politikust, sok híve reménykedése ellenére nem. Pedig a palesztinok nagy része épp Bargútiban látná azt a vezetőt, aki képes lehetne egységet teremteni Ciszjordánia és Gáza több, egymással is ellentétben álló frakciója között, és sikerre vihetné a palesztin állam ügyét.