Amikor Martinovics Ignác címzetes szászvári apát, ateista filozófus, udvari kémikus, illuminátus szabadkőműves, a bécsi titkosrendőrség ügynöke szervezni kezdte kis híján sikeres forradalmi összeesküvését, tudta, mit csinál. Egy őrületbe hajló, szóval, zseniális terv szerint egyszerre két titkos társaságot alapított a magyarországi elégedetlenek számára, egymás ellenében. Az egyiket az országszerte erősödő nemesi ellenállás híveinek, ősi jogaik védelmében. A másikat ezeknek az ősi jogoknak az eltörlésére, a szabadság és egyenlőség nevében. Az egyik társaságban Werbőczire hivatkozott, a másikban Saint-Just-re és Robespierre-re.
A Marseillaise-t már 1792-ben lefordították a barátai – no persze, nem magyarra, hanem latinra, hiszen ez volt akkoriban a műveltek és a politika nyelve. A francia eszmék hívei gyakran nem magyarul beszéltek, a magyar nyelv erre nem is igen volt alkalmas akkoriban. Nemzeti érdeknek a rendi kiváltságait féltő nemesi nemzet érdekeit nevezték, másmilyen nemzet még nem létezett. Nekik viszont nem kellettek a jakobinus eszmék. Hogy fértek volna ezek össze egyetlen társaságban? A tiltakozás a Habsburg-abszolutizmus ellen országszerte erősödött, a tiltakozók azonban egymástól jobban tartottak, mint az uralkodótól, aki jól tudta ezt. A jobbágyság hűbéri terheinek eltörlését követelő röpiratokat az udvar megbízottai terjesztettek a nép körében.
A teljes cikket a Magyar Hang szeptember 2-án megjelent, 2022/36. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
