Megfosztva a lényegtől

Érdekes megfigyelni, hogy az Orbán-rezsim csak úgy hagy működni bizonyos eseményeket, folyamatokat, jelenségeket, hogy éppen alapvető tartalmuktól fosztja meg azokat.

A legfrissebb ilyen példa a miniszterelnök (és persze a nyomában jó pár vazallusa) azon kijelentése, hogy szabályozni kellene a tüntetések megtartásának feltételeit, mert, ugye, az „megengedhetetlen”, hogy a demonstrálók magatartása olyanokra is hatással legyen, akik nem akarnak jelszavakat skandálva felvonulni, bármi ellen tiltakozni, netán a forgalmat akadályozni, hidakat lezárni. (Attól most tekintsünk el, hogy van-e vajon értelme és főleg politikai haszna a Momentum utcai akciózgatásainak, akár önmagukban nézve, de pláne a hazai tapasztalatok, a rendre-sorra csendben elhaló megmozdulások ismeretében.) Koncentráljunk magára a fogalomra: a tüntetés tehát „valamely embercsoportnak valaki, valami elleni tiltakozásul, illetve a mellette való állásfoglalásul rendezett, rendszerint zajos felvonulása, vagy valamely közösségi véleménynek, hangulatnak feltűnő kinyilvánítása”. Az utcai demonstráció lényegéhez ekképpen hozzátartozik, hogy zajos és feltűnő. Ráadásul, mivel „figyelmet keltő szándékú cselekedet, magatartás, megnyilvánulás”, óhatatlan velejárója, hogy megzavarja a komfortzónáját azoknak, akiknek a figyelmét meg akarja ragadni. Ez a lényege. Ha a gyülekezési jog csorbítása és a kínai arcfelismerő szoftverek alkalmazása ellen tüntetők ott és úgy vonulgatnának, hogy azt rajtuk kívül mások észre sem vennék, akkor azt sok mindennek nevezhetnénk, de a szó igazi értelmében vett tüntetésnek semmiképp.