Kedves biztos úr, látom, ön új itt nálunk, Toportyánvölgyben. Ha nem így volna, tudná: nincs semmi intézkedésre méltó abban, hogy vállamon csákánnyal, kezemben bányászlámpával baktatok lefelé a hegyoldalból éjnek évadján. A bal zsebemben egy nagyjából száztíz milliméteres szemnagyságú barnaszéndarabbal, tegyem hozzá, csak hogy teljes legyen a leltár. Látja, meg sem kell motoznia.
Előrebocsátom: lettek itt bűnök elkövetve. Nagyon is. Csakhogy mi nem a tettesei, hanem áldozatai vagyunk azoknak a cselekményeknek.
De hadd kezdjem a bemutatkozással. Belyák Lajos a nevem, bár a toportyánvölgyiek az utóbbi tíz–tizenöt évben leginkább Meinkraftként emlegetnek. Újabban meg, amióta őszülök – bár ezt nem láthatja a bányászsisakomtól, úgyhogy le is veszem, tessék –, Meinkraft bácsiként. Ha már szükségesnek látja, hogy jegyzeteljen, kedves biztos úr, szabadjon megjegyeznem: nem úgy írják. Na, mindegy. Nem akarom én magát megbántani.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
