Napjaink depresszív lelki-szellemi atmoszférája sok tekintetben hasonló a Kádár-korszak nehezen elviselhető légköréhez. Akkori irodalmi alkotásokat olvasva három kézenfekvő, olykor meglehetősen radikális, ám a maga kontextusában becsületes lehetőség kínálkozott: ha lehet, itthon élni – saját autonóm határaink között, minimálisra csökkentve az érintkezést a politikával, a rendszerrel –; külföldre menni; bizonyos ritka, szélsőséges esetekben, amikor a menekülés más útjai bezárultak, de csupán akkor, önként kilépni az életből.
Az alábbi, szépirodalmi alkotásokból való válogatásom a teljesség igénye nélkül született. Mindemellett önkényes; önkényemnek ugyanakkor határt szab a tény: csak olyan prózai műre hivatkozom, amelyet hitelesnek tartok, amely nem akar kiszolgálni senkit, nem keresi az uralkodó politika kegyeit. Nem megfejtéseket keresek, nem javaslatokat, ötleteket kívánok bemutatni – ilyeneket nem is találhatnék az adott szövegekben, Déry Tibor, Galgóczi Erzsébet, Hajnóczy Péter, Kertész Ákos, Németh László, Ottlik Géza prózájában.
Makra és Méhes
A Makra címszereplőjének élete tragédiába torkollik. Kertész Ákos hetvenes évek eleji regénye azt sugallja, hogy ebben az országban, a megszilárduló Kádár-rendszer kispolgári körülményei, behódoló, kisszerű és igénytelen emberek között az öntudatos és tehetséges munkás nem érezheti otthon magát. Makra halálához a kiúttalansággal való szembesülés vezet: élete helyrehozhatatlan tévedése, hogy 1956-ban nem ment el Nyugatra a forradalmi harcokban részt vevő, mindig a maga útját járó szerelmével, Valival, aki kész lett volna „a maga őrült korszerűtlen tisztességével és felelősség érzetével […] akár meg is dögleni a sok nyomorultért, akik helyett valakinek ugatni kell, ha ők nem képesek rá, a melósokért, a szegényekért, a rászedettekért…”.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
