Amikor csak a túlélés marad

Júniusban egy fénykép kiszivárogtatása miatt rúgták ki, azóta áll perben volt munkáltatójával, az Országos Mentőszolgálattal. Lengyel Tibor, a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének (MOMSZ) elnöke lapunknak beszélt arról, miért állhat félre a szakszervezet éléről, de azt is elmondta, miért kell sok bajtársnak még mindig otthon mosnia a munkaruhát.

– Nemrég derült ki a sajtóban, hogy a budapesti irányítócsoport munkatársai, mintegy 50 ember, hosszú ideje egyetlen mozgássérültmosdót használt, méltatlan körülmények között. A hasonló gondokról értesítik a szakszervezetet? Mit tudnak tenni ellene?
– A munkáltató elképesztően nagy nyomást gyakorol dolgozókra, ami egyértelműen rontja a moráljukat. Olyannyira, hogy mi nem is tudtunk erről az ügyről, pedig korábban folyamatosan jöttek hozzánk az ehhez hasonló bejelentések. Ez is azt mutatja, hogy az információáramlás rendkívül korlátozott, mivel a dolgozók félnek bármit megosztani. A bajtársak egyre inkább hallgatásba burkolódznak, tartanak a retorzióktól. Amikor információkat kapunk, általában anonim módon jeleznek. Ha névvel jön egy e-mail, az első mondatában szinte mindig az szerepel, hogy semmiképpen ne derüljön ki, ki írta. Az én kirúgásom mögött is hasonló okok álltak.

– Aki figyeli a szakszervezet működését, az tudja, hogy ön munkaügyi pert indított a mentőszolgálat ellen. Hogyan áll most az ügy?
– A munkáltató hosszú ideje az ellehetetlenítésemre törekszik, minden eszközzel, ennek a csúcspontja az eltávolításom. Engem, mint szakszervezeti elnököt, jogi védelem illetett volna meg, de ennek ellenére júniusban kirúgtak. Azóta perben állunk, januárban várható az elsőfokú ítélet. Kértem a visszahelyezésemet, az elmaradt béreim kifizetését és a helyzet rendezését. Az ügyvédem bizakodó, de egy jogi folyamatban sosem lehet biztosra menni.