Mi lesz ebből?

Egy hetvenes éveiben járó ember, amiben sokáig biztos volt, abban egyre bizonytalanabbá lesz, amiben pedig hosszan bizonytalan, abban egyre biztosabb. Meglepő változása ez a látásnak, és nem kevésbé a látottaknak. Idősen jócskán marad idő rá, hogy teljes folyamatokat figyelhessünk meg, és nemcsak azok mibenléte, hanem már maga az alakulásuk is kiváltja az erős furcsállást. Jelesül rendszeresen a fölött, hogy az utóbbi három évtizedben mennyire gördülékenyen, akadálytalanul alakulhat valami vagy valaki önmaga torzultságává.

Mintha mi sem történt volna! Nyilván azért lehetett így, mert sokszorta több alkalmat is kínált a korszak, mint az unalmas annakelőtte való. Egyesek nyeglén hozzáfűzik: „csak elkezdeni nehéz”. Én nem ezt észlelem. Rém könnyen kezdődnek a szörnyűségeket idéző folyamatok, zökkenőmentesen formálódnak, és háborítatlanul valósul meg minden, ami förmedvényessé válik.