A magyar papok hősök – néhány évvel ezelőtt egy külföldről érkezett szerzetes mondta ezt nekem séta közben. Hogy megjegyzését nyomatékosítsa, megállt, és rám nézett. Elsősorban a vidéki plébánosokról beszélgettünk. Küszködéseikről, a lelki szárazságról, amit sokszor megélnek.
Hogy valóban hősök lennének? Habár az általánosítás ebben az esetben is erős túlzás, hiszen vannak hivatásukhoz méltatlan vagy akár azzal szöges ellentétben álló életmódot folytató papok, és olyanok is, akiknek különösebb gondok nem jutottak osztályrészül, hiszen szentelésük után is az élet napos oldalán maradtak, a többség valóban küzdelmes éveket, évtizedeket tudhat maga mögött. Igaz, a megpróbáltatások (mert szembetűnő jelük nincs, és a magány is befedi ezeket) nem látványosak, a társadalom figyelme általában átsiklik a nehézségeken. A többségében nem vallásos külvilágban egyre nagyobb az értetlenség a papokkal (városiakkal és falusiakkal) szemben; az értetlenséggel való hosszú távú, kényszerű dacolás maga is tekinthető hősiességnek. Hogy az ilyen hősiesség a hétköznapokban mikor hiábavaló, önsorsrontó, és mikor nem az, abban nem feladatunk ítéletet mondani.
• Mik a paphiány okai és milyen következményei vannak?
• Mi vezet a papok kiégéséhez és hogy jön el a lelki szárazság?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
