Mi, ti, ők

Urnazárás az iborfiai faluházban az országgyűlési képviselő-választáson 2018. április 8-án (Fotó: MTI/Varga György)

Hogy kik vagyunk? A törölt generáció. Velünk nem nagyon cicázott a történelem, de nem is hordozott a tenyerén, mi csak úgy sodródtunk az esztendőkkel, hol értetlenül, hol dühösen megélve, ahogy a korábbi generációk döntenek a jövőnkről, az újabbak meg szép lassan kitolnak bennünket a partvonalon kívülre. Ilyetén akár magunkra is fújhatnánk, de ahogy visszagondolok a nyolcvanas évek közepe óta eltelt időre, inkább szomorkás mosollyal szánom magunkat, hogy mennyire kibabrált velünk a megváltoztathatatlan, miszerint akkor születtünk, amikor – jómagam a hetvenes évek elején. Nekünk a szocializmus az égvilágon semmit nem adott a kötelező sorkatonaságon meg néhány máig mesélhető groteszk sztorin kívül, ahogy az egy utolsókat rúgó diktatúránál már csak lenni szokott. Cserébe a rendszerváltáskor is még túl fiatalok voltunk, hogy beszálljunk a privatizáció és kárpótlás című újraelosztási játékba. Hallgatókként eltemettük az oktatást, friss húsként a munkaerőpiacra toppanva haladéktalanul megcibált bennünket az első komolyabb válság, hogy mire magunkhoz tértünk, már elrobogott mellettünk a minket követő egy-két generáció.

Szóval ezek volnánk mi, a meg sem történt generáció. Mindez a szüleimről jutott eszembe, pontosabban arról a Márki-Zay Pétert állon vágó néniről, akivel édesanyám, ha élne, nagyjából egykorú lenne. És nem, ő nem ütne meg senkit, ellenben…

A teljes cikket a Magyar Hang február 11-én megjelent, 2022/7. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!

Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!


Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!