Miért baj a parlament tönkretétele?

Nem lesz könnyű helyrehozni azt a kárt, amely az Országgyűlés hatásköreit, befolyását, szerepét érte a NER eddigi tizennégy évében. A magyar törvényhozás az 1990-es években még a politikai élet központja volt, de jelentősége már az első Orbán-kormány idején elkezdett csökkenni, a régi fényét a nyolcéves balliberális időszakban sem nyerte vissza. A kétharmados Fidesz–KDNP-többség jelképessé silányította az ellenzéket, s hogy ez így is maradjon, arról a parlamenti házszabályi rendelkezések szigorításával, a képviselőcsoportok anyagi támogatásának csökkentésével, majd a rendeleti kormányzás nagy fokú kiterjesztésével gondoskodtak. Nagy tüntetésre nem került sor emiatt – sem. Pedig mégiscsak a nép által választott országos hatókörű testület jogait érték a korlátozások.

Persze a magyar parlamentarizmus keserű helyzete nem egyedi jelenség. Itt most nem azokra az igazi diktatúrákra kell gondolni, amelyekben a többpártrendszer még formálisan sem létezik, illetve az ország vezetése nem méreti meg magát még egy látszólagos parlamenti választáson sem – lásd Észak-Koreát vagy Kínát. Az abszolút egypártrendszer – a szocialista világrendszer 1989–90-es összeomlása óta – manapság már inkább szélsőséges példának számít. Inkább az jellemző a szabadsághiányosabb politikai rendszerekre – a szakirodalomban „hibrid” vagy „illiberális” jelzőt szoktak aggatni rájuk –, hogy a politikai ellenzéket ugyan hellyel-közel megtűrik, akár még a parlamentben is szidhatják a kormányt, de a hatalomra jutás valódi esélye nélkül, legalábbis a kormányoldal igyekszik gondoskodni arról, hogy a választásokon az ellenfelei ne tudjanak hatalomra jutni. Átmeneti példákat is láthatunk (mintha Grúzia venne mostanában autokratikus irányt). A fentiekben mindenesetre közös, hogy a hatalmon lévők – tipikusan egy erős államfő vagy miniszterelnök – bosszantó akadálynak tekintik a törvényhozást, és ha túl veszélyesnek tartják a parlamenti ellenzéket, akkor a „nép” nevében határozottan fellépnek ellene. A mostani elnök El Salvadorban egyszer odáig vetemedett, hogy fegyveres erők parlamenti jelenlétével igyekezett rávenni az ellenálló ellenzéki képviselőket álláspontjuk felülvizsgálatára – ez akkor ugyan nem jött neki össze, ám a 2021-es választásokon Nayib Bukele államfő pártja kétharmados többséget szerzett a törvényhozásban.