Miért rosszak a magyar cigaretták?
Kádár János rágyújt a csillebérci Úttörővárosban 1973-ban (Fotó: Fortepan/Urbán Tamás)

Először azt hitte, rosszul hall, valamit félreért. Nem gondolta volna, hogy valaki ennyire szemtelen, mi több, vakmerő lehet. Nem fél a következményektől? Vagy azt gondolja, ez még mindig egy következmények nélküli ország? A szeme sarkából arrafelé sandított, ahonnét a megjegyzés érkezett. Munkások vették körül, többnyire kék, olajfoltos, viseltes munkásruhában, a fejükön svájcisapka. Próbáltak kötetlennek, lazának mutatkozni, de látszott rajtuk a feszengés, a feszültség, a megszeppenés. Nem lehetett tudni, melyikük szólalt meg. A melósok szolidárisak egymással. Nem fogják beköpni a társukat, a kollégájukat. És nem csak azért nem, mert amennyiben a dolognak következménye lenne, az mindnyájukra kihat. Oszlattak már föl ellenforradalmi tevékenység miatt szocialista brigádot. Igaz, nem mostanában, de volt rá példa. Akkor is kitartottak egymás mellett.

Ezekben a pillanatokban vágni lehetett körülötte a csöndet. Pedig megszámlálhatatlanul sokan voltak a szerelőcsarnokban. Talán a teljes dolgozói kollektíva részt vesz a munkásgyűlésen, amelyen az előzetes hírek szerint a párt és az ország első embere is fel fog szólalni. Régi, patinás üzem több ezer munkással, akik olyan könnyedén emelgetik a hatalmas kalapácsokat és a mázsás alkatrészeket, mint mások a papírlapokat. Vagonokat tesznek a sínekre, többtonnás súlyokat mozgatnak nap mint nap. Nem lehet csak úgy elmenni amellett, amit mondanak.

Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!


Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!