Szűcs Krisztián: Mindenki közöl, és majdnem mindegy, hogy mit

Eddigi pályáját összegző koncertet adott majd turnéra indult Szűcs Krisztián, a Heaven Street Seven és a Rühös Foxi frontembere, a Budapest Bár tagja. Nem vágyik arra, hogy kövessék, arra viszont van ötlete, hogyan élhet túl a dal a mai, megváltozott világban.

– Mindig is zenész akart lenni?
– De nem lettem az szerencsére. Csak zenélő.

– Mi a különbség?
– Ami a művész úr és a művész között. Nem tudom, igazából ez csak poén, de biztos valami olyasmire utal, hogy a társadalmilag elfogadott, komoly, és egyben az ember teljességét kategóriába záró státusz, megnevezés, mindig valahogy egyszerre késztetett sírásra és röhögésre.

– A zenélő különféle módon, felállásban, hangulatban működik. Az egyikből a másikba átjárás inspriációszerzés, megpihenés vagy tényleg csak egyszerűen kaland?
– Mindegyik. Igazából olyan régen csinálom mindegyiket, hogy az lenne a furcsa, ha nem így lenne. Az igaz, hogy amióta nincs HS7, kicsit elcsúsztak az arányok, mindent csinálok, csak azt nem, ami elsősorban én vagyok, és kvázi a lényegem lenne, de most ez a koncert is, illetve a folyamatosan készülő új dalok is arról szólnak, hogy igyekszem visszatérni ahhoz, ami a – parádés képzavarral élve – vízgyűjtő területem főfolyója.

– Ide beszúrhatjuk a Rühös Foxi néven működő indusztriális-pszichedelikus-közép-európai punk zenekart?
– Például, igen. Épp a múltkor mondta 6363 – ejtsd: Gege, hiphop-előadó –, hogy engem a 30 alattiak legtöbben a Rühös Foxiból ismernek, bár nemrég épp egy olyan élményem is volt, hogy sétáltam a Millenárison a gyerekkel, és egy gang tinédzser ácsorgott a téren, kortárs hiphopot hallgattak, és ordítottak, és ahogy megyek el mellettük, hallom, hogy: „ez a csávó a Heaven Street Sevenből”, és elgondolkodtam, hogy honnan tudják, hisz maximum 5-6 évesek voltak akkor, amikor a zenekar feloszlott.