A sakkról szóló Vezércsel című sorozat lehengerelte a világot, a játék újra divatossá vált miatta. Ez felettébb különös, hiszen a széria nem sokban különbözik a Netflix gyárából tucatszám özönlő hasonló daraboktól, a sakknak ez a szintje pedig a többség számára elérhetetlen. A sorozat szereplőinek hírnevével csak Polgár Judit ismertsége vetekedhet, aki újból a reflektorfényben találta magát, nincs egy szabad perce sem. Lapunknak azonban mégis nyilatkozott.
A világ érthetetlen. Kizárt, hogy bármelyik hollywoodi álmoskönyvből is az olvasható ki, hogy egy rekordöntögető sorozathoz arra van szükség, hogy időt és energiát nem kímélve, teljesen szakszerű sakkjátszmák lépéseit magoltassák a színészekkel, amit úgyis csak a nézők elenyészően kis része fog észrevenni. Pedig a Vezércsel című sorozatban ez történik, és ennek is szerepe van abban, hogy általános megdöbbenést okozva ez lett a Netflix valaha gyártott legsikeresebb minisorozata.
Hatvankétmillió háztartásban nézték meg az első hónapban a Vezércselt, ennél soha nem volt nagyobb közönséget vonzó, forgatókönyv alapján készült Netflix-minisorozat. A kezdeti siker mára hisztériává nőtt, az 1972-es sakkvilágbajnokság óta, amikor Bobby Fischer csapott össze Izlandon a regnáló világbajnok Borisz Szpaszkijjal, nem volt olyan momentum a modern sakk történetében, amely a mostani fellángoláshoz lenne hasonlítható. Akkor a sakk hidegháborújának szovjet hegemóniáját megtörve a 21. játszma után Szpaszkij 12 és fél–8 és fél állásnál feladta a mérkőzést, amelyet általánosan az évszázad csatájának tartanak.
Az emberek pedig megőrültek, olyanok is sakkrajongóvá váltak (egy rövid időre), akik talán még a bábukat sem tudják megfelelő sorrendben feltenni a táblára. És most is ez van. Az Ebayen 273 százalékkal ugrott meg a sakk-készletek eladása, az egyik legnépszerűbb internetes csatornán, ahol sakkjátszmákat közvetítenek online, az átlagos napon jellemző 70 ezer néző félmillióra ugrott fel egy csapásra. A hatás jóval túlmutat a sorozatot gyártó Netflix keretein: a világ jelenleg újból sakklázban ég.
A sakkjátékosok ismét sztárok lettek, tele vannak velük a lapok, a tévéműsorok. Az egyikük Garri Kaszparov, aki konzultánsként közreműködött a sorozat kiemelt játszmáinak tervezésében. De ő is csak alárendelt szerepet játszik egykori ellenfeléhez képest, aki a sorozatbeli sakkbajnoknőről mindenkinek eszébe jut a világon: ő Polgár Judit.
Minden idők legjobb női sakkozója jelenleg mást se csinál, csak a világsajtónak adja az interjúkat, hiszen, ha sakkozó nőről van szó, még mindig ő a megkérdőjelezhetetlen kiindulópont. Miután megbeszéltük vele az interjút, bejelentkezett a Netflix, hogy ugyanebben az időpontban szeretne vele beszélgetni a sorozat főszerepét játszó Anya Taylor-Joy színésznő, de ő tartotta az ígéretét, és a Magyar Hanggal beszélt először, a Netflixnek kellett alkalmazkodnia.
– Nemrégiben beszéltem Kaszparovval, aki közreműködött a film készítésében, és ő azt állította, előre tudta, hogy ekkora siker lesz. Valójában azonban szerintem erre a reakcióra senki sem számíthatott – mondja Polgár Judit. – A film értékein kívül a körülmények is segítették a sikert. A fél világ tavasz óta be van zárva, és ez soha nem látott népszerűségbe röpítette az online sakkot. Mindenki sakkozni kezdett a számítógép előtt, azok is, akik rég nem játszottak, és meg a profi játékosok is – bár én nem játszom online. A karantén egyébként is a tévésorozatoknak kedvez.
Az internetes sakk koronázatlan királya Hikaru Nakamura japán származású amerikai nagymester, akinek Twitch-csatornáját több mint félmillió ember követi, szinte mindannyiuk a járvány kezdete óta csatlakozott. (A Twitch alapvetően videojátékosok által használt streamingszolgáltató, ahol élőben lehet nézni, ahogy a profik játszanak – például sakkot, de vannak szudokumegoldó csatornák is.) A sakk valójában rengeteget profitált a jelenlegi helyzetből. Míg azok a sportágak, amelyek bevételei a stadionokba ellátogató nézőktől érkezett, nehéz helyzetbe kerültek, a sakk népszerűbb, mint valaha, hiszen otthonról is lehet játszani.
A Vezércsel történetét – ahogy minden kasszasikerét – egy mondatban le lehet írni, és ebből az is kiderül, hogy igazából mennyire sablonos. Egy árva lányból, akit nyugtatóznak az árvaházban, és emiatt gyógyszerfüggővé, illetve később alkoholistává válik, sakkvilágbajnok lesz, és a csúcsponton legyőzi a legyőzhetetlennek tartott szovjet bajnokot is. Ennyi. A sztori alapjául Walter Tevis 1983-as regénye szolgált. Az író maga is egészen jó sakkozó volt, így jól átérezte a profi sakk világának – különösen az akkor még aktuális hidegháborús sakknak – belső mozgatórugóit.
Ugyanakkor a sorozat erőssége a részletekben rejlik, hiszen a képernyőn megjelenő játszmák megalkotásakor nem vállaltak kompromisszumokat. Nem elégedtek meg annyival, hogy a bábuk a helyükön legyenek, és megfelelően lépjenek, a megjelenő állások eléggé komplexek ahhoz, hogy azon valóban el kell gondolkodniuk a profiknak is. A sorozat csúcspontját képező parti befejezése pedig Polgár szerint is kifejezetten szép lett.
– Az átlagos filmeknek az sem szokott mindig sikerülni, hogy az a1-es mező sötét legyen a táblán – érzékelteti Polgár Judit, hogy a Vezércsel mennyire kimagaslik precizitásában az átlagos sakkfilmek közül. Mindez a szereplőktől is odafigyelést követelt meg, hiszen még a rapidsakk-partik lépéseit is memorizálniuk kellett, nem volt megengedett a legkisebb hiba sem. A legtöbb embert vélhetően mégis az a tény ragadta meg (a sorozat körüli őrületen kívül), hogy a főszereplő sakkbajnok történetesen nő. Emiatt köti mindenki a filmbéli karaktert Polgár Judithoz.
Az ő nemzetközi ismertté válása óta már több mint harminc év telt el, a trónja a női sakkozók között mégis megingathatatlan, és sokan hiszik azt, hogy ez mindörökre így marad. A CNN-en Kaszparov azt mondta Polgárról, amikor egyszerre interjúvolta őket Christiane Amampour, hogy teljesen nyilvánvalóan a világ tíz legjobb játékosa között van (a férfiakat is beleértve). Amikor szembesítették őt egy 30 évvel ezelőtti nyilatkozatával, miszerint szerinte a nők sohasem lesznek olyan jó játékosok, mint a férfiak, mert nincs meg bennük a gyilkos ösztön, azt válaszolta, tévedett, de egyébként is beszélt ő butaságokat arról is, hogy a számítógépek sohasem fogják megverni az embert.
Mégis beszédes, hogy nincs azóta sem újabb Polgár Judit. Az emberek nagy többsége a Polgár lányokon kívül nem tud még egy női sakkozót mondani, és ez külföldön is így van. Bár a film készítésében Polgár Judit hivatalosan nem működött közre, többen látni vélik a főszereplő Elisabeth Harmon mozdulataiban, tábla melletti pózaiban Judit viselkedését, testtartását. Persze ezt bizonyítani nem lehet, de azt a sakkozó is valószínűnek tartja, hogy amikor valós női sakkozót kerestek a figura megmintázásához, előkerülhetett ő is.
Sokatmondó, hogy még ma is a különlegesség erejével hat sokak számára, ha egy lány sakkozik a legmagasabb szinten. Polgár Judit szerint sokat javult a nők elfogadottsága a sportban, amióta ő világhírnévre tett szert, de a nemeket még mindig nem kezelik ugyanúgy.
– Ha egy sakkedző tehetséges fiúval szembesül, azt mondja neki, hogy belőled akár világbajnok is lehet, le fogsz győzni mindenkit, megverheted Magnus Carlsent is (a jelenlegi világbajnok – a szerk.). A tehetséges lányoknak viszont csupa jóakaratból azt mondják általában, hogy te nagyon tehetséges vagy, és akár női világbajnok is lehetsz. Ezzel tehát mindenféle hátsó gondolat nélkül is skatulyába zárják a lányt, hiszen számára nem a csúcsot jelölik ki célként, hanem egy köztes magaslatot – tartja a nagymesteri címet 15 évesen elnyerő Polgár, aki a nők közül egyedül volt képes kvalifikálni a (férfi-) világbajnoki tornára, és ugyancsak egyedüliként haladta meg a 2700 Élő-pontot.
A Vezércsel főszereplőjének addikciói azonban egyértelműen a fikció körébe tartoznak Polgár Judit szerint. Elisabeth Harmon a történet szerint gyerekkorától kezdve gyógyszerfüggő, majd alkoholista lesz, és eközben emelkedik sakkban a világ csúcsára. A valóságban ez elképzelhetetlen lenne. Arra ugyan van példa, hogy a csúcsra érő, és ott a sikertől megrészegülő nagymesterek a szó szorosabb értelmében is lerészegednek, és keményen inni kezdenek. De ha ezt már fiatalkorukban elkezdték volna, semmi esélyük nem lenne úgy fejlődni, hogy a siker akár látótávolságba kerülhessen számukra.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/49. számában jelent meg december 4-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/49. számban? Itt megnézheti!
