A magyar, aki iskolát alapított Bécsben

Körbevezethetünk az iskolánkban? Ugye Magyarországról jöttél? Adhatunk papucsot? Szeretnél inni egy teát? – záporoznak a kérdések, nem is tudom, melyikre válaszoljak először. Aztán feltűnik Kósa Mónika igazgató, tanárnő, iskolaalapító és -tulajdonos, és minden kérdés, válasz a helyére kerül, szépen sorban. A gyerekek kalauzolásával bejárjuk az otthonosan berendezett iskola minden zugát, megnézzük a konyhát, ahol ők maguk tartanak rendet. A látványos tudományos kísérleteknek helyt adó sarkot, a matematikaoktatás falát, a szorzást, osztást gyerekjátékká varázsoló színes gyöngyfüzérekkel, a művészeti, irodalmi szobákat. Persze felhívják a figyelmemet a fából ácsolt galériára is, ahová elvonulhat, akinek egy kis nyugalomra van szüksége. Nem mintha zajos lenne az iskola – sőt, a hófehérre meszelt belvárosi házba belépve nem is iskolában érezzük magunkat, inkább olyan, mintha egy barátságos lakásba érkeznénk.

A bécsi Salzergasse 25. szám alatt 2021 szeptembere óta működik egy magyar alapítású Montessori-iskola. Diákjai, jelenleg 23-an, két nyelven, németül és angolul tanulnak. Ők maguk is gyakran vegyes, nemzetközi közegből jönnek, vannak félig spanyol, angol, sőt osztrák–indonéz családból származó gyerekek is.

Ahogy leülünk beszélgetni, kiderül, az iskolaalapító, Kósa Mónika is messziről indult. Nem csupán földrajzilag. Pályája nagy kanyarokat vett, mire az osztrák fővárosban a világhírű Montessori-pedagógia elismert szakértője, oktatója, iskolaalapító lett. Története Csíkszeredában kezdődött; a romániai forradalom után szüleivel egy Heves megyei faluba, Nagyrédére költöztek. – Édesanyám a gyöngyösi kórházban ápolónőként dolgozott, édesapám vasutas volt. A faluban mi lettünk „a románok”. Mélyről kellett felküzdenem magam. Szinte minden szabadidőmet a falusi könyvtárban töltöttem, mert többet akartam tudni, mint amit az iskola adott.