Mit tett a NER a magyar filmmel?
Részlet a Rákay Philip-féle Most vagy soha! című filmből (Forrás: Fórum Hungary)

Tizenhat év alatt a NER a saját képére formálta a kultúrát, vagyis módszeresen dúlta fel a területet, eltorzítva a támogatási rendszert, kivéreztetve a szervezeteket, ellehetetlenítve vagy elhallgattatva a kritikus művészeket. Cikksorozatunkban a kulturális pusztítás legfájóbb fejezeteit idézzük fel. Az első részben Demeter Szilárd dicstelen országlása került terítékre, ezúttal a filmművészet és -ipar állapotát igyekszünk felmérni.

Javában zajlottak már felvételek, minden hírverés jól jött volna a független filmnek, felmerült hát, hogy hívják meg a sajtót egy forgatási napra, de a stáb gyorsan el is vetette az ötletet: ha kiderül, miről a szól a film, és hogy hol veszik fel, az állam könnyen keresztbe tehetett volna a produkciónak. Lehetne akár egy új magyar alkotás rezüméje is, de ez a valóságban esett meg, Magyarországon, a negyedik kétharmad időszakában. A történet talán segíthet megérteni a NER kultúrfinanszírozási filozófiáját: nem elég, hogy pénzt nem adnak, ha túl kritikus egy mű, még közbe is léphetnek. Nem csoda, hogy a magyar filmművészetet az elmúlt években a baráti szívességek és a külföldi támogatások tartották életben. Az ipari előállításra nem lehetett panasz, Hollywood szépen belakta a magyar stúdiókat, de a kormány friss szigorításai ezt az ágazatot is veszélybe sodorhatják.

Testről és pénzekről

Felemás az elmúlt évtized mérlege, ezért is szerencsésebb egy határozott cezúrával elválasztani az Andy Vajna-korszakot a Káel Csaba nevéhez köthető időszaktól. Az amerikai–magyar producert 2011-ben nevezték ki filmügyi kormánybiztossá, és bár a nagy áttörés elmaradt, az üzletember élvezte Orbán Viktor miniszterelnök bizalmát, és legalább ennyire élvezte a gazdasági környezetet: az ország egyik legvagyonosabb embere lett. A közönségsiker hiányát pedig látványos díjesővel kompenzálta, irányítása alatt sosem látott mennyiségű elismerést gyűjtöttek be a hazai alkotások. Sok más mellett a Saul fia és a Mindenki Oscar-díjat kapott, a Testről és lélekről pedig a Berlini Filmfesztivál Arany Medvéjét hozhatta haza. A diadalok értékéből mit sem von le, hogy a pletykák szerint Vajna nem kedvelte meg a művészfilmeket, ha csak rajta múlt volna, a Saul fia például valószínűleg el sem készül, ám rendszere differenciált voltát jelzi, hogy mégis elkészülhetett.

Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!


Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!