A Magyar Tudományos Akadémia alapításának 200. évfordulóját ünnepelné, de az erősödő kormányzati támadások valóságos hadiállapotot teremtettek, ami egyes akadémikusok szerint akár az intézmény ma ismert formájának felszámolását sem zárja ki. Az MTA-közgyűlés megnyitóján végül nem vett részt a miniszterelnök, így a világraszóló botrány, az akadémikusok kivonulása elmaradt. De a felszín alatt a végsőkig feszülnek az indulatok, amit a nekünk nyilatkozó akadémikusok is megerősítenek.

Évtizedek óta nem kísérte ekkora figyelem a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) éves közgyűlését, mint az ideit, amelyet május 5-én, hétfőn tartottak a székház frissen felújított dísztermében. Békeidőkben is indokolt lehetne a figyelem, hiszen az MTA idén ünnepli alapításának 200. évfordulóját, így ez volt a 199. (ünnepi) közgyűlés. De most mégis keveseket érdekelt Széchenyi és társai világra szóló felajánlása, illetve az MTA magyar tudománytörténetben játszott páratlan szerepe. A kormány ugyanis – igen fejlett hagyománytiszteletről téve tanúbizonyságot – valamiért éppen a jubileum időpontját választotta az MTA megrendszabályozására és/vagy végső kiüresítésére.

A jelenlegi krízis közvetlen előzménye, hogy Schmidt Mária (az általánosnak tekinthető vélekedés szerint előre eltervezett támadás részeként) egy blogposztjában sztálinista intézménynek nevezte a Magyar Tudományos Akadémiát, amelynek tagjai szerinte „felhatalmazva, sőt kiválasztva érzik magukat”, és az intézmény tekintélyét kihasználva szólalnak meg politikai témákban, miközben valójában „semmilyen közük” nincs ezekhez. Természetesen ezután felhozza a sokszor ismételt vádat, miszerint az akadémikusoknak nincs valós teljesítményük. Ezután felszólítja az államot, hogy vonuljon ki az MTA finanszírozásából, vagyis legszívesebben pénzügyi halálra ítélné az intézményt. A történész írására az Akadémia elnöke, Freund Tamás szokatlanul éles hangú válaszközleményt tett közzé. Schmidtet állítólag az bőszítette fel, hogy az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya olyan állásfoglalást adott ki, miszerint ha Orbán Viktor miniszterelnök a március 15-ei poloskázós kijelentései után be meri tenni a lábát az Akadémia 200. évfordulós ünnepi közgyűlésére, akkor az osztály legtöbb tagja tüntetőleg kivonul a teremből. Ugyanakkor a nekünk nyilatkozó tagok többsége meg van győződve arról, hogy ez csak ürügy volt, és ha nem lett volna a kivonulási fenyegetés, akkor találtak volna a kormány propagandistái más okot, amiért ráronthattak volna az MTA-ra, a sokak által félt jövőbeli csapások előkészítéseként.

Természetesen az MTA és a NER között nem ezzel kezdődött a viszály. A konfliktus legalább Palkovics László innovációs és technológiai miniszteri regnálásának idejéig vezethető vissza, és hatalmas törést jelentett benne az MTA kutatóintézet-hálózatának, majd a kutatóintézeti ingatlanoknak az elvétele. Így mindenki feszülten várta az ünnepi közgyűlés nyitóbeszédeit, amelyeket Freund Tamás MTA-elnök, Sulyok Tamás köztársasági elnök, illetve Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter tartottak (Orbán Viktor tehát távol maradt).