„muskátli-virág a szívem,
de boldog, hogyha nyílni lát”
(Cserkúthy Sándor nótája)
Kétszáz fajtája van. Ezt nem gondoltam volna. Mert mi itt, Európa közepén csak néhányat ismerünk, ezek vannak itt szokásban. Már ahol. Van, hogy leszólják. Muskátli? Jaj, de gagyi, te jó ég. Olyan kommersz falusi… Csak nem vesztek idén is? Mintha tanyán élnétek. Nézzétek meg a bőséges kínálatot, a kertészetek szórólapjai tele vannak házfalat borító, felfuttatott színes virágkavalkáddal, ez mind kapható, miért kell nektek folyton ugyanaz?
A társadalom bizonyos rétegei, íme eljutottak ama magaslatokra, ahonnan letekintve a muskátli mint a magyar tanyasi, falusi házablakok és parasztporták szépséges virága, alig látszik. Merthogy nem eléggé előkelő. Ami igaz, az igaz, nem tanyán lakunk, de nem is mediterrán tengerparti villában a velencei Lidón, vagy Saint Tropez-ban, a hegyoldalon, ahol a dús kertek színes virágai a homokfövenyre és a nagy vízre látnak. Ahol olyan falra kapaszkodó indák léteznek, melyek mintha csak rajzolva, festve lennének, noha ott vannak tényleg, évről évre szirmot bontanak; ha arra jársz, elhatározod, jövőre otthon majd te is… De sohasem sikerül.
Egyszer mégis, az is, naná, a kedvelt muskátlival.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
