Másfél évszázada tartó kísérlet igazolja: a műtrágyázás eltünteti a méheket

A világ legrégebb óta (több mint másfél évszázada) tartó ökológiai kísérletéből kiderült, hogy már az átlagos műtrágyahasználat is az ötödére csökkenti a virágok számát a gyepeken, aminek hatására egyszerűen eltűnik a beporzórovarok (pollinátorok) fele. Nem tévedés: itt most nem a rovarirtó szerekről, hanem a műtrágyákról van szó. Talán nem kell részletezni, hogy micsoda veszélyek rejlenek abban, ha eltűnnek azok a rovarok, amelyek nélkül a termesztett növények 75 százaléka képtelen szaporodni. Márpedig jelenleg egyszerre számos tényező (a műtrágyák, a növényvédő szerek, a klímaváltozás) irtja a beporzószervezeteket, és mivel alapvetően rovarokról van szó, ez nem is igazán érdekel senkit.

Ahogy a XIX. század közepe táján egyre több lovat használtak az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben és a szállítmányozásban, úgy növekedett a széna iránti igény Nagy-Britanniában. Ez egyre fontosabbá tette a kaszálókat. Minthogy már nem volt hely újabb kaszálók létesítésére, intenzíven kellett növelni a kaszálókról betakarítható szénatermést. Javítani kellett tehát a termőföldek termésátlagait, de ezt a természetes trágya már képtelen volt biztosítani. Így kezdődött a brit gyepek és kaszálók rendszerszintű műtrágyázása.

A szervetlen tápanyagokat (legfőképpen nitrogén- és foszforvegyületeket) tartalmazó műtrágyák fejlesztése és használata akkoriban még gyerekcipőben járt, ezért hallatlanul nagy szükség volt a velük kapcsolatos ismeretek bővítésére. Ennek érdekében hoztak létre az angliai Hampenden falu mellett elterülő Rothamsted-birtokon néhány évvel korábban alapított Rothamsted mezőgazdasági kutatóintézet területén számos kísérleti legelőparcellát. Ezeket különböző módon kezdték kezelni (különböző trágyázást, kaszálást alkalmaztak rajtuk), és megfigyelték, hogy a kezelések hatására hogyan változik a növényzetük, termésátlaguk és más jellemzőik. A kísérlet 1856-ban kezdődött, és mind a mai napig tart. 

Az már néhány évvel a műtrágyázási kísérlet után nyilvánvalóvá vált, hogy minél több műtrágyát szórnak ki az adott parcellára, annál inkább lecsökken a gyep fajgazdagsága. Azok a kaszálók, amelyeken kezelés nélkül néhány évvel korábban még több mint ötven különböző növényfaj élt, a nitrogén- és foszforkezelés hatására végletesen uniform, egysíkú közösségekké váltak, amelyeken csupán két-három növény vált totálisan dominánssá, és kiszorították az összes többi versenytársukat. Eközben a talaj kémhatása is drámaian megváltozott. Minthogy akkoriban még nem létezett modern értelemben vett ökológia, a másfél évszázaddal ezelőtti kutatások szinte kizárólag mezőgazdasági aspektusból érdeklődtek a kaszálók diverzitása iránt. A lovak takarmányozására kiválóan megfelelt (sőt talán még előnyösebb is volt), ha a gyepet ellepi néhány gyors növekedésű, hirtelen nagy mennyiségű biomassza előállítására képes fűfaj, így a regisztrált változások egyáltalán nem tűntek riasztó fejleménynek.