Naplóbejegyzések 3. – 1986. március
Az 1986-os magyar-brazil egyik jelenete (Forrás: Youtube)

Tegnap meccs volt. Sokáig tartott, én el is aludtam a végén, apa keltett fel, hogy vége van, nyertünk. Az iskolában néztük, Molnicz Zoli bácsiéknál, ő a lator, Radó Feri bácsi szokta neki kiabálni, amikor kirohan a konyhából a tornácra, és nekifut a végének. Ott megáll, onnan ordítozik, de csak ha ivott, azt meg, hogy Zoli bácsiról beszél, Rega mamától tudom, de azt nem mondta Rega mama, hogy mi baja van. Erzsike nénit, Feri bácsi feleségét is kérdeztem, de ő meg semmit sem mondott, lehet, apától kellene megkérdezni, mert a lator az a Bibliában van, kettő is, jó lenne tudni, melyikre hasonlít Zoli bácsi.

Az iskola egy nagy terem, és tévé van benne ott, ahol a tanári asztal kellene, hogy legyen. Nagyon szeretem ezt a tévét, pedig furcsa, hogy színes, majdnem olyan a fű, amikor mutatják benne, mint a Hiderén, csak a Hiderén vakondtúrások is vannak, meg tehénszar. A magyarok játszottak a brazilokkal, a brazilok a legjobb csapat a világon, és a legszebbek is, mármint a gombfocicsapat, kívül kékek, belül sárgák a játékosok, mondjuk, ők már nem játszanak, ez egy régi válogatott, de nem a pelés, Pelé az még régebbi.

Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!


Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!