Ne lőjetek!

Borzasztó, felettébb nyugtalanító szembesülni és együtt élni a gondolattal: ahogy a tragikus balesetek vagy gyilkosságok is legfeljebb visszaszorítható, de véglegesen nem kiirtható kísérői az emberi létezésnek, úgy a hírességeket, politikusokat célba vevő merényletek ellen sincs végső orvosság. A Robert Fico szlovák miniszterelnökre leadott lövésekről készített felvételek is a szörnyű történés banalitását mutatják meg. A nyitrabányai kormányülésről távozó politikus odalép a várakozókhoz, akik közül az egyik közvetlen közelről több lövést ad le rá. Biztos lesz majd vizsgálat annak tisztázására, hogy a jelen lévő biztonságiak miben hibáztak. Ám akármi lesz is a megállapítás, önbecsapás azt hinni, hogy létezik teljes körű védelem a magányos elkövetők ellen. Őrült és/vagy eleve gyilkos hajlamú egyének mindig lesznek, akik időzített bombákként élnek közöttünk. Furcsa módon a világ néhány leveszélyeztetettebb és egyben legvédettebb vezetője van szinte teljes biztonságban az efféle támadásoktól. Az ő esetükben lényegében soha nincs spontán találkozás a civil közönséggel, nem kerülhetnek olyan szituációba, mint egy kis kelet-közép-európai ország kormányfője.

Szerda kora este, amikor a lapzárta szorításában ez az írás születik, nem ismert a súlyos sebeket kapott Robert Fico sorsa. Holott ez a legfontosabb. Remélem, nem hiába kívánok, kívánunk neki erőt, gyógyulást, gyors felépülést! A merényletet egységesen ítélték el a szlovák, a magyar és általában a nemzetközi politika szereplői, függetlenül attól, politikusként ki mit tart róla. Ez szükséges, de korántsem elégséges reakció, a magától értetődő emberi gesztusokon túl van mit tovább gondolni a támadás kapcsán.