Ne szelfizz a krokodillal

Talán nem volt mellette a felesége. Aki figyelmeztette volna: ne szelfizz a krokodillal, amíg nem tudod, él-e. Elég bugyuta tanácsnak tűnik, de hasznos lett volna abban a Fülöp-szigeteki mangrove- és vizesélőhely-parkban, ahol egy turista a mobiljával odament egy mozdulatlan óriáshüllőhöz, mert azt hitte, dekorációs elem, és műanyagból van. Nem abból volt, erről az az ötven öltés tanúskodik, amellyel őt a kórházban összevarrták. Bele se gondoljunk, mi lett volna, ha az állat gondozója éppen nincs a közelben, vagy egy kicsit később rohan be a kifutóra, vagy nem viszi magával azt a betondarabot, amellyel fejbe vágta az állatot, hogy az elengedje az áldozatát. Mindent összevetve én a krokodilt egy kicsit jobban sajnálom. Ő csak azt tette, amit az ösztönei diktáltak, és ezért megfizetett. A turistának pedig semmit sem diktáltak a műanyag ösztönei. A plasztikösztönökért is meg kell fizetni.

Ez a turista talán gyakran járt Disneylandben, és azt gondolta, a külföldiek közt különösen népszerű, sokak által látogatott park is valami hasonló lehet, műanyag állatokkal. Hogy csak a gyerekek hiszik igazinak a mozdulatlan krokodilt, amely bizonyára távirányítóval tátja ki néha a száját. Meg kell nekik mondani, hogy ha a krokodil hosszú ideje mozdulatlan, akár meg is lehet simogatni. De előtte szólj, kisfiam, mert lefotózlak, hogy posztolhassalak. Egy másik nemzeti parkban egy nyolcvan fölötti hölgy is úgy érezte, biztonságban van, a bölények nem bántják az időseket, és nem tartotta be a látogatóknak kötelező huszonöt méteres távolságot. Talán rövidlátó volt, és a hotelban hagyta az erősebb szemüvegét. A bölény meg nem nézte az életkorát, csak érezte, hogy zavarják, belemennek amúgy menczeresen az aurájába, és támadott. Kétségtelen, egy turistának könnyű rossz helyen lennie, mert a külföld egyfajta eufória, kikapcsolódás a mindennapokból.