Nem az öntözés a megoldás, hanem az árasztás

Furulyázik a kukorica, de lassan már a napraforgó is feladja – panaszolja egy alföldi gazdálkodó, s a szokásos jó tanácsok nem használnak, ha ennyire nem jön az eső, amennyire az elmúlt hónapokban. A Dunántúlon jobban indult, Ritz József egyéni vállalkozó arról számolt be, hogy tavasszal náluk volt elég eső, egyenletes eloszlásban. Kilencven hektáron lágy búzát és durumbúzát vetett, elég szép az állomány, erős közepes termésre számít. Ám a nyári kapásnövények, illetve a tavaszi vetések számára pusztító hír, hogy a júniusi adatok alapján az egész országban vöröslik az aszálytérkép. – A helyzet már most rosszabb, mint tavaly volt, vagy akár ’22-ben – mondja Balogh Péter gazdálkodó geográfus, a Szövetség az Élő Tiszáért elnöke, a Vízválasztó Mozgalom elindítója. Nagykörűnél, a Tisza hullámterében fás legelőt alakított ki, ahol tavaly tíz hektáron 30 marhát nyaraltatott ki, de most feleannyi a vegetáció, mert elmaradt az árvíz.

Újabb, talán sosem látott aszály fenyegeti országunkat, de a kormányzati intézkedésekben nem látszik az a szemléletváltás, mely megoldást hozhatna, vagyis újra helyet teremtene a víznek a mentett oldalra került ártereken. Hiába javasolta Keresztes László Lóránt parlamenti képviselő a Vízválasztó-koncepció alapján, hogy a költségvetésben különítsenek el 200 milliárd forintot egy valódi vízmegtartási programra – a kormány ezt nem támogatta. Pedig Balogh szerint nem is kellene pluszpénz, csak a meglévőkkel kellene mást támogatni, mint eddig.