Félrevezetheti az embert, ha Annie Ernaux irodalmi Nobel-díjáról hallva elsőként a moziba tér be. Sokan tehetnek pedig így, miután épp nemrég mutatták be Audrey Diwan abortuszdrámáját, az Eseményt. A film alapjául az írónő 2000-es regénye szolgált, mely épp olyan autofikciós mű, mint Ernaux többi, nagy népszerűségre szert tett kötete. Magyarul a Lánytörténet és az Évek jelentek meg legutóbb, mindkettő Lőrinszky Ildikó fordításában. Jóval régebben, még 1997-ben pedig kijött két kisregénye (Árulás/Egy asszony), ezek Szávai János fordításában.
Érdekes olvasni az interjút, amit a friss Nobel-díj kapcsán Szávai adott a Literának: „várható volt, hogy – mint hét-nyolc évente szokás – francia szerző kapja a díjat, és az is várható volt, hogy legszívesebben egy női szerzőt választanak. Az a mód, ahogyan Annie Ernaux kiválasztja és kezeli témáit, bizonyosan megfelel a döntéshozók elvárásainak.” Nem nehéz azért emögé finom kritikát odaérezni. Szávai úgy fogalmaz, Ernaux „erősen provokatív, amikor abortuszáról, első szexuális élményeiről, az egész életét megzavaró szenvedélyéről, mellműtétjéről vagy egy nálánál ötven évvel fiatalabb fiúval való viszonyáról ír”.
• Miként provokál Ernaux?
• Valóban önmagáról ír a szerző?
• Mi a helyzet az Esemény filmadaptációjával?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
