Jean Cocteau műveivel „kigyógyulni” Szabó Dezsőből? A 120 éve született Cs. Szabó Lászlóék megismerték ezt is. A Nyugat második nemzedékéből indult, majd az emigráció irodalmát összefogó mester legalábbis szívesen anekdotázott arról: Hevesi András szoktatta le Az elsodort falu szerzőjéről. Korábban rendes rajongás volt ez. Lónyays gimnazistatársaival közösen még egy Kelet című diáklap elindítására is inspirálta őket a névrokon.
Cs. Szabó már itt a rá jellemző magabiztossággal értékelte kortársait. Oscar Wilde kapcsán például úgy fogalmazott 1921-ben, tehát alig tizenhat évesen: „üdítően hat Dickens és Tennyson vaskos, döcögő, tömör stílusa után”. A szigorú ítéletben benne lehetett a családdal szembeni lázadás is, miután anyai nagyanyja egyenesen egy Dickens-kötettel a kezében távozott az élők sorából.
A nagy elődök megtagadása, későbbi visszafogadása jellegzetes pillanatai maradtak Cs. Szabó útjának is. Rónay László fogalmazta meg 1985-ben az Új Írásban, hogy meghatározó volt nála Cocteau olvasmánya, „amelyet Hevesi András ajánlott figyelmébe, s amely mindnyájukat végképp eltántorította Szabó Dezső stílromantikájától.” Dickensről aztán mégis megemlékező írást közölt születése százötvenedik, majd halála századik évfordulóján, aztán a magyarországi irodalmi életbe is a Nagyvilágban közölt Dickens-esszével tért vissza.
• Miért jutott Proustot olvasva arra, hogy nem fog regényt írni?
• Miért vette sértésnek, amikor Veres Péter esztétának nevezte?
• Miért tartotta hazugságnak, hogy Magyarország a könyvolvasó ország?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
