Nem ritka már, hogy családok éheznek

Az ország mélyszegénységgel sújtott településein élők azt érzik, az állam magukra hagyta őket. Nekik próbál segítő kezet nyújtani egy lelkes önkéntesekből álló civil szervezet, az Adománytaxi. De mire lesz ez elég idén télen? Helyszíni riportunk Kelet-Magyarország legszegényebb régiójából.

Minden 50 és 100 forint, ahogy megbeszéltük, jó? Nem ingyen van, de a bevétellel támogatjátok a Gyerekházat, ahová az unokátok jár! Nehogy egy vigye el az összes edényt, hagyjatok egymásnak testvériesen, jól van? Akkor a szívetekben békesség lesz! – jár körbe a hodászi közösségi piacra érkezett helyi romák között Rézműves Melinda, a cigánytelep patrónusa.

Az egykori dögkút miatt Kolerásnak nevezték itt régen a cigánysort. Az első ház merőben eltér a többi dülöngélő, málló vakolatú épülettől. Ide, a hófehérre meszelt, árvácskákkal szegélyezett Alkotóházba érkezik Budapestről tömött kisbusszal az Adománytaxi szállítmánya. Cipők, meleg ruhák, konyhai eszközök, játékok – a szervezet vezetője, Horn Tamás és segítői gyorsan elrendezik az erre a célra megnyitott közösségi teremben az adományokat. „Ágynemű nagyon kéne” – mondja inkább csak magának egy roma asszony, ahogy várakozik. „Tán csak lesz nagy cipő! Úgy dagad a lábam, most is papucsba gyüttem” – veti oda egy másik középkorú nő. Egyre többen jönnek, a kis terem zsúfolásig telik, mindenki lázasan válogat. A téli gyerekruhák körül különösen nagy az érdeklődés. „Melindám, 400 forintot hoztam, abbú’ hány 50 forintosat vehetek?” – fordul egy ősz hajú, fogatlan asszony a közösség lelkéhez.

• Ha pénzt kérnek a rászorulók, hogyan tudják „visszaadni”?
• Mennyi segítséget juttatott már célba az Adománytaxi?
• Miként viszonyulnak az önkormányzatok az adományozókhoz?

A teljes cikket a Magyar Hang november 25-én megjelent, 2022/48. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!